Hiányozni fog a sorozat.
Idén májusban nemcsak az MTV népszerű sorozata, az Awkward ért véget, hanem a Faking It is, azzal a különbséggel, hogy míg az Jennáék esetében régóta lehetett tudni, hogy az ötödik évad lesz az utolsó, addig az utóbbinál eléggé váratlanul ért a kasza híre. Rettentően sajnálom, amiért nem találtak többen rá a szériára, hiszen olyan témákat boncolgatott a Faking It, amikről igenis beszélni kell, a véget értével pedig voltaképpen hiány keletkezett a sorozatpalettán.
Visszaolvasva az eddig megírt kritikákat a sorozattal kapcsolatban, a stílusa és humora miatt az elején valóban egyfajta Awkward klónnak lehetett elkönyvelni, ám az idő előrehaladtával egyre inkább kezdte levetkőzni ezt a jelzőt, és a harmadik évadban végre sikerült egy egészen egyedi légkört kialakítaniuk a készítőknek. Sajnos túl későn jutottak el eddig a pontig, hiszen addigra a nézők majdnem fele elpártolt a sorozattól, amit valahol megértem, a második évad második fele ugyanis nagyon gyengére sikeredett a szerelemi háromszöget erőltetésének köszönhetően. Többek között ezért sem írtam kritikát a látottakról, ettől függetlenül mégsem tudnám teljes kudarcnak megítélni a látottakat, hiszen ha a főszál nem is jött be annyira, ott volt Lauren és Shane, akik mondhatni megmentették a sorozatot a hozzájuk kapcsolódó érdekes sztorikkal.
Nagyon nehéz konkrét esetek említése nélkül megfogalmazni a kritikát, éppen ezért a továbbiakban Spoileres leszek, és csakis kizárólag a harmadik évadról írom le a véleményem.
A szóban forgó harmadik etap talán azért is működött ennyire jól, mert az eddig nagyon erőltetett szerelmi háromszög a háttérbe került azáltal, hogy Karma és Amy esetében is kibontakozóban volt a romantika, ráadásul mindezt annyira jól felépítették az írók, hogy valóban öröm volt nézni. Na jó, az igazat megvallva azért nem teljesen felhőtlen az öröm, hiszen Sabrina nagyon nem lopta be magát a szívembe a cselekedetei miatt, de az évadzáró epizódban már őszintének tűnt a lány, úgyhogy nincs bennem tüske emiatt. És különben is, Amy megérdemli a boldogságot, akinél remekebb és szerethetőbb karaktert keresve sem lehet találni a sorozatban. Most sem hazudtolta meg önmagát, különösen igaz ez arra a részre, amikor a középiskola diákjainak fel kellett címkéket kellett választanuk, hogy ne maradjon el a téli szünet. Remek beszédet mondott a lány, akit olyan jól árnyaltak a három évad alatt az írók, hogy egyértelműen Amy lett a kedvencem, de csakis Laurennel együtt.
Laurennel kapcsolatban sajnos kénytelen vagyok megjegyezni azt a tényt, hogy nem aknázták ki teljesen az interszexualitásából fakadó lehetőségeket, de gyanítom ez az idő rövidségének köszönhető, ugyanis Laruen pont most jutott el addig a pontig, hogy már tulajdonképpen nem szégyenkezett emiatt, sőt valamilyen szinten kommunikálni is képes volt ezzel kapcsolatban, elég csak a videokamerás, "reality készítéses" részre gondolni. A lány humorát és egyéniségét egyébként továbbra is imádtam, egyáltalán nem bántam, amiért szinte az utolsó pillanatban, de belebegtették nekünk azt, hogy a Liam iránt esetleg többet is érez, szerintem igenis jó párost alkottak volna, annak köszönhetően a két karakter egymáshoz viszonyítva teljesen tűz és víz.
Az utolsó évad során egy újabb komoly témát is feszegetett a sorozat, ez pedig a transzneműség volt, amelyet Noah karakterén keresztül próbáltak bemutatni. Bevallom őszintén, mivel sem a személyesen, sem pedig más sorozatokban nem találkoztam még nagyon transznemű szereplőkkel, kifejezetten jó volt nézni az ezzel kapcsolatos fejleményeket, hiszen sokat tanultam az esetből, arról nem is beszélve, hogy csak ilyenkor eszmél rá az ember, hogy mit is érezhet az ilyen személy. Attól pedig csak még reálisabb lett az egész, hogy emiatt a szülei kvázi kitagadták szegény srácot. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy Noah miatt Shane mekkora karakterfejlődésen ment keresztül.
Értékelés: 9/10.
Bármennyire is szeretném, maximális pontszámot nem tudok adni a harmadik évadra, egy erős kilencest azért bátran kiszórok rá. Ezennel pedig emelem a kalapom az írók és a teljes stáb előtt, amiért ilyen fontos témákhoz mertek nyúlni, közben mégis akadtak humoros na és persze kínos események is, de ettől volt olyan jó. A Faking It véget értével mindenképpen hiány alakult ki a sorozatpalettán, amit jelen pillanatban csak a The Fosters képes pótolni valamilyen szinten.
Nagyon nehéz konkrét esetek említése nélkül megfogalmazni a kritikát, éppen ezért a továbbiakban Spoileres leszek, és csakis kizárólag a harmadik évadról írom le a véleményem.
A szóban forgó harmadik etap talán azért is működött ennyire jól, mert az eddig nagyon erőltetett szerelmi háromszög a háttérbe került azáltal, hogy Karma és Amy esetében is kibontakozóban volt a romantika, ráadásul mindezt annyira jól felépítették az írók, hogy valóban öröm volt nézni. Na jó, az igazat megvallva azért nem teljesen felhőtlen az öröm, hiszen Sabrina nagyon nem lopta be magát a szívembe a cselekedetei miatt, de az évadzáró epizódban már őszintének tűnt a lány, úgyhogy nincs bennem tüske emiatt. És különben is, Amy megérdemli a boldogságot, akinél remekebb és szerethetőbb karaktert keresve sem lehet találni a sorozatban. Most sem hazudtolta meg önmagát, különösen igaz ez arra a részre, amikor a középiskola diákjainak fel kellett címkéket kellett választanuk, hogy ne maradjon el a téli szünet. Remek beszédet mondott a lány, akit olyan jól árnyaltak a három évad alatt az írók, hogy egyértelműen Amy lett a kedvencem, de csakis Laurennel együtt.
Laurennel kapcsolatban sajnos kénytelen vagyok megjegyezni azt a tényt, hogy nem aknázták ki teljesen az interszexualitásából fakadó lehetőségeket, de gyanítom ez az idő rövidségének köszönhető, ugyanis Laruen pont most jutott el addig a pontig, hogy már tulajdonképpen nem szégyenkezett emiatt, sőt valamilyen szinten kommunikálni is képes volt ezzel kapcsolatban, elég csak a videokamerás, "reality készítéses" részre gondolni. A lány humorát és egyéniségét egyébként továbbra is imádtam, egyáltalán nem bántam, amiért szinte az utolsó pillanatban, de belebegtették nekünk azt, hogy a Liam iránt esetleg többet is érez, szerintem igenis jó párost alkottak volna, annak köszönhetően a két karakter egymáshoz viszonyítva teljesen tűz és víz.
Az utolsó évad során egy újabb komoly témát is feszegetett a sorozat, ez pedig a transzneműség volt, amelyet Noah karakterén keresztül próbáltak bemutatni. Bevallom őszintén, mivel sem a személyesen, sem pedig más sorozatokban nem találkoztam még nagyon transznemű szereplőkkel, kifejezetten jó volt nézni az ezzel kapcsolatos fejleményeket, hiszen sokat tanultam az esetből, arról nem is beszélve, hogy csak ilyenkor eszmél rá az ember, hogy mit is érezhet az ilyen személy. Attól pedig csak még reálisabb lett az egész, hogy emiatt a szülei kvázi kitagadták szegény srácot. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy Noah miatt Shane mekkora karakterfejlődésen ment keresztül.
Értékelés: 9/10.
Bármennyire is szeretném, maximális pontszámot nem tudok adni a harmadik évadra, egy erős kilencest azért bátran kiszórok rá. Ezennel pedig emelem a kalapom az írók és a teljes stáb előtt, amiért ilyen fontos témákhoz mertek nyúlni, közben mégis akadtak humoros na és persze kínos események is, de ettől volt olyan jó. A Faking It véget értével mindenképpen hiány alakult ki a sorozatpalettán, amit jelen pillanatban csak a The Fosters képes pótolni valamilyen szinten.
