Régi szép emlékek: egy időre bejezem a cikksorozatot

Bizonytalan ideig szünetel a cikksorozat.

Nagyon élveztem írni a régi szép emlékeimről, annak pedig külön örülök, hogy az adatok alapján ti is szívesen végigolvastátok őket. Azonban tegnap eljutottam addig a pontig, hogy rá kellett jönnöm, kifogytam az ötletekből, önmagamat pedig nem akarom ismételni, bár az igaz, hogy néztem más animét/filmet/telenovellát is, de szerintem eleget írtam már a műfajokról. Így arra a döntésre jutottam, hogy egyelőre befejezem a Cikksorozatot. Természetesen a későbbiekben érkezhet még új rész, majd meglátjuk mit hoz a jövő. :)

Addig is olvassátok el ezt a 12 részt, melyben szó esik animéről, zenéről/együttesről, sorozatokról, filmekről és telenovellákról is. Az egyszerűség kedvéért belinkelem ide az összes cikket. Végezetül pedig még egyszer köszönöm, hogy ennyire pozitív fogadtatás érte az írásaimat.

• Június 21.: Kaleido Star
• Június 28.: Floricienta (Csacska angyal)
• Július 5.: Öt emlékezetes sorozatepizód
• Július 12.: Dirty Dancing (Piszkos tánc)
• Július 19.: Emergency House
• Július 26.: High School Musical
• Augusztus 9.: Hannah Montana
• Augusztus 16.: A Nickelodeon '90-es sorozatai - 1.rész (élőszereplős sorozatok)
• Augusztus 24.: A Nickelodeon '90-es sorozatai - 2.rész (animációs sorozatok)
• Augusztus 30.: Married with Children (Egy rém rendes család)
• Szeptember 6.: A Telenovellák Világa
• Szeptember 13.: Apádra, Vejedre és Utódomra ütök

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: Apádra, Vejedre és Utódomra ütök

A három filmet egy poszt keretén fogom tárgyalni.

Mikor elkezdtem nézni a The Fosters sorozatot, sokat gondolkodtam, hogy Teri Polo honnan annyira ismerős számomra. Egy kis keresgélés után az interneten, beugrott, hogy bizony e három film miatt. Természetesen sok más filmben is játszott már, de akkor is számomra e három film miatt ismerős annyira a színésznő. Mivel az első rész idén már tizennégy (!) éves, gondoltam tökéletes helye van a Régi szép emlékek Cikksorozatomban. :) Azonban nem csak az első részről lesz szó, hanem mind a háromról, hogy teljes legyen a keret.

Meet the Parents (Apádra ütök) [2000]

Kétségkívül ez volt a legjobb, nem azt mondom, hogy a folytatások rosszak lettek volna, de az az állítás, miszerint az első rész jobb, mint a folytatás, az itt is igaz. Tele van sok jó karakterrel, a Ben Stiller és Robert De Niro kettős pedig elképesztően jó volt. Imádtam a közös jeleneteiket, hisz annyira csak szívódni tudtak egymással. A többiek is jók voltak, ám ők ketten elvitték a hátukon a teljes filmet. Vicces szituációkból egyáltalán nem volt hiány, sőt, a sírva röhögős kategóriába tartozik. Legalábbis nagyon remélem, hogy ezt nem csak elfogultságból írtam, hisz már nagyon régen láttam. Azt hiszem tudom is már mely filmet fogom megnézni legközelebb. A kedvenc részem a medencés jelenetek voltak, de a vacsora közben levert nagyi hamva is nagyon jó volt, valamint Pam testvérének az esküvőjét is szépen elrendezte Greg. Te jó ég, milyen régi már ez a film, mégis mennyire megállja még a mai napig is a helyét. :) Szerintem kevés ember van, aki még nem látta, de akinek ez a film kimaradt, feltétlen pótolja be, mert megéri.

Értékelés: 10/10.

Erre nem lehet mást adni, csak a maximális pontszámot. Ütős poénok, remek történet, jó karakterek, kell ennél több? A közeljövőben mindenképpen visszanézem.

Meet the Fockers (Vejedre ütök) [2004]

A második részben kapcsolódik be a történetbe Greg szülei, tulajdonképpen ekkor ismerik meg egymást igazán a két család. Greg családja cseppet sem hétköznapiak, ráadásul Pam szüleinek totális ellentéteti, így el lehet képzelni mennyi vicces szituáció adódik. Persze itt is Greg és Jack "rivalizálása" a legjobb, mellékszálon pedig Greg édesanyja, Roz. Egyszerűen elképesztő, mennyire nincsenek gátlásai. :) Őszintén szólva egy negatív dolog sem jut eszembe a filmmel kapcsolatban, szórakoztató volt az egész és kész. Mindenképpen érdemes megnézni, hisz minőségileg hasonlít az elsőhöz, de nem teljesen ér fel hozzá.

Értékelés: 8/10.

A második részt is nagyon élveztem, legfőképp Greg szülei miatt, így egy erős nyolc pontot mindenképpen megérdemel. Azt hiszem a második részt is újranézem majd.

Utódomra ütök (Little Fockers) [2010]

A harmadik rész már korántsem tetszett nekem annyira mint az első kettő. Persze, voltak vicces jelenetek dögivel, mégsem volt már olyan jó a hangulata az egésznek. Talán azért, mert az első rész óta már 10 év telt el, és mind a karakterek, mind a színészek megöregedtek. Mondjuk ez természetes, Pam-nek és Gereg-nek pedig már gyerekei is vannak. Természetesen a harmadik részt is ajánlani tudom megtekintésre, de minőségileg már nem ér fel az első két filmhez. Ettől függetlenül egy Szombat vagy Vasárnap délutáni matinénak tökéletes. A kedvenc jeleneteim egyébként benne vannak a filmhez készült előzetesben, az ujjlevágós és hányós rész hiába volt eléggé klisés és gusztustalan is egy picit ettől függetlenül vicces volt.

Értékelés: 6/10.

Nem volt rossz, de erős középszernél többet nem tudok neki adni. Itt lehetett a legjobban érezni azt, hogy túl sok a karakter, és nem jutott kellő idő rájuk. Ezért nekem egy kicsit összecsapottnak tűnik. Ez van, ez a rész már nagyon nem kellett volna már.

Azért azzal szerintem nem mondok újdonságot, hogy sem Teri Polo sem a többi szereplő nem kap túl nagy teret, csak Ben Stiller és Robert De Niro, a többiek pedig szinte csak asszisztálnak, de azt nagyon jól teszik, hisz minden karakter jó a maga nemében. Akárhogy is nézzük, jó volt mind a három rész, de ahogy az értékeléseim is mutatják, örülök, hogy nincs negyedik rész. Amit lehetett, mindent kihoztak ebből a történetből, és kész.

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: A Telenovellák Világa

Régen igazi függő voltam.

Gyerekkoromban nagyon sokat tévéztem, a telenovellákra nagymamám által találtam rá, aki egyébként ma is rendszeresen nézi őket, így mondhatni ő szoktatott rá, hisz akkoriban még nem volt divat, hogy minden szobában legyen televízió. Az igazat megvallva nem kellett odaláncolni a fotelhoz, hogy nézzem, ergo nem csak a nagyi tehet róla, hogy a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején tényleg rengeteg telenovellát néztem. Ebben szerintem semmi szégyellnivaló nincsen, hisz akkoriban nagyon is népszerű volt telenovellát nézni, hisz sokszor főműsoridőben (!) vetítették. 

Idővel később, ahogy cseperedtem, egyre unalmasabbak lettek számomra, plusz időm se nagyon volt nézni, hisz általában egy telenovella minimum 100-120 részes, így leszoktam róluk. Azért még a mai napig, amely telenovellának egyedi története van, és a színészek is jók, nem vetem meg, például a A gonosz álarcát is elkezdtem nézni, idővel pedig be is fogom fejezni. A mai Cikksorozatban három felejthetetlen telenovellát választottam ki, amiket az ezredforduló környékén néztem, 6-7 évesen.

Muñeca Bava / Vad angyal

Szerintem senkinek sem kell bemutatni a telenovellát, hisz itthon is nagyon népszerű volt, Galambos Lajcsi még a Dáridóba is elhívta Natalia Oreio-t, aki így ellátogatott a hazánkban. Akkori, gyermekfejjel nagyon szerettem, ám az igazat megvallva pár évvel ezelőtt megpróbáltam ismét megnézni, de nem jutottam sokáig, hisz annyira hosszú (270 rész), ráadásul néha annyira értelmetlenül húzták el, hogy hamar abbahagytam az ismétlést. Ettől függetlenül kellemes emlékekkel gondolok vissza, a kedvencem egyértelműen a nagyi, vagyis Doña Angélica volt, illetve Mili egyik barátnője, Lina volt. Természetesen Mili-t is nagyon kedveltem. Végül azt azért hozzáfűzném, mennyire rossz volt, mikor a TV2 a vége fele ketté vágta a részeket, és a 25-30-percből 5 perc volt csak az emlékeztető, illetve a főcímdal. Istenem, hányszor hallottam már a főcímdalát. :)

La Usurpadora / Paula és Paulina

Nagyon szerettem a Paula és Paulina-t, ami ugyebár csak nálunk volt Paula, hisz valójában Paola-nak hívták. Az ördögi és angyali testvérpár, mindkét karakterben tündökölt Gabriella Spanic, Fernando Coluna-val pedig nagyon jó párost alkottak. Természetesen Paula-t jobban szerettem, az állandó gonoszkodásai miatt, de tudtam, hogy a végén meg kell halnia, különben Paulina sosem jött volna össze Carlos Daniel-el. Pár évvel ezelőtt e telenovellát is megpróbáltam újranézni, ami nagyjából sikerült is. Vagyis elkezdtem, de aztán abbahagytam, de csak az időhiány miatt, hisz újbóli visszanézés során is nagyon tetszett. Nyílván voltak olyan szálak, amiknél ennyi idősen már fogtam a fejem, de összességében jó volt. Itt is jellegzetes volt a főcímdal. :)

Podre diabla / Fiorella

Hogy én mennyire szerettem e telenovellát. Egyike azon kevésnek, amit nem a nagyival néztem, hanem anyukámmal. Angie Cepeda annyira gyönyörűséges, hogy már csak miatta érdemes belenézni. Míg az előbbi két telenovellába a későbbiekben bele tudtam nézni, illetve tudom a történetüket, a Fiorella esetében már csak halovány emlékeim vannak sajnos, nagyon szeretném ha valamelyik csatorna ismét műsorára tűzné, biztosan újranézném. Halovány emlékeim ellenére a fősztorira emlékszem, Fiorella hozzámegy Andrés-hez, aki kis idő múlva meghal, később pedig beleszeret Andrés fiába, akit szintén Andrés-nak hívnak. Ha jól emlékszem az apa végül nem is halt meg, csak elhagyta valamiért a családját, aztán újra felbukkan, bonyodalmat okozva. De voltak itt még igen csak jó ellenségek, végül Fiorella és Andrés (természetesen a kisebbik :)) összeházasodnak az utolsó részben, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Azért gondoltam, hogy leírom nagyjából a cselekményt, mert szerintem nem annyira ismert telenovelláról van szó. Az utolsó rész egyébként fellelhető magyarul a neten. És ha már az előző kettőnél is megemlítettem, itt is nagyon emlékezetes és jó volt a főcímdal.

Érdekességképpen pedig hoztam egy képet a főszereplőkről, ami tavaly készült, Bizony, sajnos repül az idő, viszont ez Angie-n ez nem látszik. :)

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: Married with Children (Egy rém rendes család)

Számomra ez olyan kultuszsorozat, mint másoknak a Jóbarátok.

Nagyon sokszor csak azt hallom, illetve az interneten is sok helyen lehet olvasni, hogy a Jóbarátok a legjobb vígjátéksorozat. Nos, én azok táborát erősítem, akik szerint az Egy rém rendes család volt a legjobb vígjáték a XX. században. Nagyon szeretem a sorozatot, ám ahogy az lenni szokott nálam, ezt sem akkor néztem, amikor még a TV3 adta a premier epizódokat, hanem évekkel később, pontosabban olyan 2007-2008 környékén bukkantam rá a sorozatra, akkoriban adta a Cool TV minden hétköznap három vagy négy részt. Már az első pillanatban megfogott, pont az egyedi humora miatt. Bár én alapvetően az esélyegyenlőséget pártolom, és nem szeretem, ha például a kövér embereken gúnyolódnak, Al Bundy-nak mégis el tudtam ezt az egészet nézni, hisz szegény pali annyira szerencsétlen, szegények, mint a templom egere, mégis a családban az összetartás az irigylésre méltó. Tudom, hogy sokat veszekedtek és civakodtak egymással, mégis ha baj volt, mindig összetartottak.

1987 és 1997 között futott a sorozat, és már az elején nagyon sikeres volt, hisz ha azt nézzük, akkoriban úttörő volt a sorozat abból a szempontból, hogy a társadalom egy olyan rétegét mutatták be, amely korábban nemigen volt látható a tévében. Egy sorozat sem szólt akkor egy boldogtalan házasságról, ahol a férj alig keres valamit, azt a keveset pedig a feleség se perc alatt elkölti, természetesen csak magára, valamint a gyerekek sem voltak hétköznapiak, hisz míg Kelly gyönyörű volt, addig buta, mint a tök, Bud pedig okos, de a lányokkal sosem volt szerencséje. A szomszédok sem voltak unalmasak, Marcy-t nagyon szerettem, az Al-el közös jelenetei pedig nagyon jók voltak. Kitűnően tudták cukkolni egymást. Marcy egyébként két férjet is elfogyasztott a 10 év alatt, első férje Steve a negyedik évadban hagyta el, hogy a természet őre legyen (valójában felbontotta a szerződését), a második férje pedig Jefferson volt. Mondanom sem kell, Jefferson sokkal jobb volt, mert sok nőiesebb tulajdonságot képviselt, gondolok itt arra, hogy nagyon odafigyelt a külsejére, valamint nem szeretett dolgozni, pont mint Peggy, ezért jól megértették egymást. Minden karakter egyedi volt, és pont ettől voltak jók, kellett bele mindenki.

2009-ben, egy díjkiosztó gálán

Rettenetesen sajnálom, hogy nem kapott méltó lezárást a sorozat, hisz köztudott, hogy a készítők szerettek volna egy tizenkettedik évadot is, melyben minden befejezetlen szálat elvarrtak volna, ám kisebb konfliktus alakult ki köztük, és a FOX között, ugyanis több pénzt szerettek volna, így végül, nem hogy egy újabb évad, hanem egy befejező epizód sem készült el, pedig megérdemelte volna a sorozat. Bár jobban belegondolva, hogyan lehetne egy ilyen kaliberű sorozatot lezárni? Kitudja, talán jobb is, hogy nem lett befejező része. Azért az még említésre méltó, hogy az eltelt 17 év alatt a színészek rendszeresen tartották egymással a kapcsolatot, többször is összejött már a teljes csapat, melyről videókat és képeket is lehet találni a neten. Már írtam egy cikket, azzal kapcsolatban kivel mi történt a sorozat befejezése óta, ezt itt találhatjátok.

Sok feldolgozás is készült már, a teljesség igénye nélkül a németek, brazilok, bolgárok, törökök, és argentinok is műsorukra tűzték a saját Al Bundy-jukat, hol sikeresen, hol nem. Utóbbi kategóriába tartozik az országunk is, hisz mi is megvettük a jogokat, és a TV2 képernyőjén volt látható, amely szimplán az Egy rém rendes család Budapesten címet kapta. Sajnos nem volt eléggé nézett, így a főműsoridős blokkból átkerült egy késő éjszakai időpontba, míg végül véget nem ért. Körülbelül 26 epizód készült el. Én láttam belőle párat, és azt  kell, hogy mondjam, nem volt rossz, de természetesen nem érhetett fel az eredetihez. Mindenesetre a TV2 több időt is adhatott volna neki a bizonyításra.

Értékelés: 10/10.

Mi mást is lehetne adni erre, mint a maximális pontot. Biztos vagyok benne, hogy elfogult vagyok a sorozattal kapcsolatban, de nem érdekel. Régen ha rossz kedvem volt, Al Bundy és az átlagosnak nem mondható családja mindig felvidított, és kész. Mindenkinek csak ajánlani tudom megtekintésre a sorozatot. Akár még a mai generációnak is, hisz én is pár évvel ezelőtt néztem meg, és szerintem még ma is megállná a helyét, annyira jó, hogy alig lehet észrevenni, hogy mindez 20 évvel ezelőtt játszódott, hisz a poénok örökzöldek. :)

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: a Nickelodeon '90-es sorozatai - 2. rész

Ahogy ígérem, ma a rajzfilmeket veszem rostacső alá.

Rajzfilmek terén már gondban voltam, mely három sorozatról írjak részletesebben, mert tényleg rengeteget szerettem, végül mégis választottam. Azért a többiről is írok pár szót. Mielőtt a lényegre térnék, fontosnak tartom megemlíteni Csupó Gábort, aki a ’90-es években rengeteg rajzfilmsorozatot készített a Nickelodonnak. A teljesség igény nélkül az ő nevéhez fűződik a Rugrats majd folytatása az All Grown Up!, a Rocket Power, a The Wild of Thornberrys (A Thorberry család), vagy az Aaahh!!! Real Monsters (Jaj, a szörnyek!). 

Szerintem az ekkor készült rajzfilmek többsége időtálló, ugyanis amelyek problémákkal foglalkoznak, azok ma is megállják a helyüket, amelyek pedig csupán szórakoztatni akarnak, nos azokat is megnézhetné a mai generáció. Amit pedig mindenképpen ki szeretnék emelni, az, hogy némely rajzfilmet, akár az egész család is együtt nézhette, délutáni kikapcsolódásként, ami a mai sorozatokra egyáltalán nem mondható el. A Thorberry család szerintem pont ilyen volt, hisz rengeteg helyen megfordultak a lakóbuszukkal, sok szép tájat és állatot mutattak be. Az pedig, hogy Eliza tudott beszélni az állatokkal, nyilván a kicsiket nyűgözte le jobban.

Most pedig következzen az a 3 sorozat, amiket jobban szerettem, mint a többit.

Rugrats (Fecsegő tipegők)

Szerintem senkinek sem kell bemutatnom a sorozatot, mert már mindenki hallott róla, hisz a Spongyabobig a Fecsegő tipegők volt a Nickelodeon legnézettebb sorozata! Kölyökként én is nagyon szerettem, elképesztő volt, miket ki nem tudtak találni. Szerintem nem lepek meg vele senkit sem, ha azt mondom, a kedvenc szereplőm Angelica volt, sokszor volt gonosz, ám ha akart, tudott ő jó is lenni. A sorozatból 9 évad készült el, és 172 epizód, de gyanítom az első évadot, és az utolsó kettőt itthon nem adták le. Legalábbis abból következtetek erre, hogy pár évvel ezelőtt megpróbáltam összeszedni a részeket, nosztalgia gyanánt, de csak a másodiktól-hetedik évadig találtam magyarul epizódokat. És őszintén szólva nem is emlékszem, hogy Kim-re, aki ugyebár az utolsó évadokban volt benne. A sorozathoz készült három mozi film is, amiből ez egyikben a Thornberry család szereplőivel vannak együtt. Folytatás is készült, All Grown Up címmel, ami itthon a Felnövekvő fecsegők címet kapta, összesen 5 évad és 55 rész készült el, előtte pedig próbálkoztak egy Angelica spin-offal is, amiben Angelica óvodában járt, nem sok sikerrel.

Hey Arnold!

Ki ne emlékezne az amerikai futballabda fejű Arnold-ra, aki a nagyszüleivel lakott egy panzióban, amit ők üzemeltettek. Szerintem ezt a sorozatot sem kell senkinek sem bemutatni, telis tele volt jobbnál jobb szereplőkkel. A kedvencem egyértelműen Helga Pataki volt, aki mindenkivel bunkón viselkedett, titokban azonban bele volt zúgva Arnold-ba. Az iskolában, Arnold osztályában, megtalálhatóak voltak azok a tipikus karakterek, akik minden osztályban vannak: a bunkó Harold, az okos Phoebe, a beképzelt Rhonda, és persze nem hiányozhat az sem, aki mindig pórul jár, szegény Eugene (itthon Jenci) szinte minden részben megsérült valamilyen balesetben. Egyszóval, ahogy a bevetőben is írtam, itt szinte minden hétköznapi eset volt, talán ezért is volt ennyire jó. Összesen 5 évad és kereken 100 epizód készült el, plusz egy mozifilm. Már mondanom sem kell, hogy ez esetben sem hinném, hogy az összes részt leadták itthon.

As Told by Ginger (Ginger Naplója)

Ez a sorozat különbözik a többitől, ugyanis ez inkább lányos sorozat volt, legalábbis szerintem, hisz a főszereplő Ginger volt, akinek tipikusan olyan gondjai adódtak mindig, amik egy átlagos tinilánynak. Na jó, a testvére Karl, egyáltalán nem volt átlagos, talán pont miatta mondható az, hogy nem csak a lányok nézhetik, hanem úgy unblock az egész család. Ahogy a sorozat címében is benne van, Ginger naplót vezetett, és minden fontos dolgot beleírt. Ahogy haladunk előre a történetben, Ginger középiskolásból főiskolás lesz, és az a legjobb, hogy a történetnek itt nincs vége, hanem folytatódik tovább. A cikkírás közben belenéztem az utolsó részbe, és kijelenthetem, hogy itthon biztosan nem adták le, az utolsó pár perc pedig annyira jó lett, nagyon jó lezárást kapott a sorozat, amit a Rugrats vagy a Hey Arnold esetében ez nem mondható el. A sorozatból egyébként 3 évad és 60 rész készült el.

Végezetül, ahogy a múlthéten is, most is csak ajánlani tudom az oldalt, ami a Nickelodeon régebbi műsoraival foglalkozik. Ott még bővebb információt kaphattok egyes sorozatokról.

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: a Nickelodeon '90-es sorozatai - 1. rész

Akkoriban igazi tévéfüggő voltam.

Mióta az eszemet tudom, kiskoromban éjjel-nappal a Nickelodeon-t néztem. Szinte minden műsort imádtam, nagyon sajnálom, hogy manapság már semmit sem játszanak belőlük, pedig lenne rá kereslet, hisz rengeteg oldalon lehet olvasni, hogy milyen jó lenne, ha egy programblokk keretében visszatérnének ezek a sorozatok, még petíciókat is indítottak, sajnos eredménytelenül. A tengerentúlon azonban már régóta visszatértek ezek a műsorok, így az esély megvan, hogy egyszer nálunk is ismét adásba kerüljenek. Na de konkrétan milyen műsorokról beszélek? Mivel nagyon sok van, így úgy döntöttem, két részre osztom, és ma az élőszereplős műsorokkal foglalkozok, jövőhéten pedig a rajzfilmekkel.

Most nem szeretnék minden élőszereplős műsorról szót ejteni, hisz akkoriban rengeteg volt, nem úgy mint ma, így most arról a három sorozatról fogok írni, ami a legjobban tetszett. Azért említésképp megemlíteném még az Unokatestvérem, Skeeter!-t (Cousin Skeeter) is, amiben az egyik főszereplő tulajdonképpen egy báb volt, valamint a Pacafejeket (The Blobheads) is, ami félig animációs sorozat volt, illetve a Sok hűhó (All That) is megérdemel pár szót, amiben a Kenan & Kel főszereplői is láthatóak voltak sok részben.

The Amanda Show

Élőszereplős műsorok közül a kedvencem egyértelműen az Amanda Show volt, aminek Amanda Bynes volt a házigazdája, és olyan szereplők tűntek fel benne, melyek később saját sorozatot kaptak. Drake Bell és Josh Peck itt debütáltak, később pedig egy testvérpárost alakítva létrejött a Drake & Josh. Az Amanda Show, ahogy a címe is utal rá, nem egy sorozat volt, vagyis nem olyan volt, mint példásul a Clarissa, hanem sok kis jelenet volt egy adásban. Azért voltak olyan szituációk, amik állandók voltak, gondolok itt elsősorban arra, amikor Amanda-nal volt egy őrült rajnongója, aki mindenféleképpen szeretett volna vele találkozni, ám sosem jön neki össze. A rajongót egyébként maga Amanda Bynes alakította, természetesen elmaszkírozva. Amanda nagyon szimpatikus volt, mi tagadás, megszerettem őt, éppen ezért sajnálom, hogy ma ott tart ahol. Erre szokták azt mondani, hogy túl hamar jött a népszerűség, és a média sajnos kikészítette őt. A sorozattal kapcsolatban sajnos egy rész sem fellelhető belőle magyarul, ám angolul igen, és emlékeim szerint egy-két részhez még magyar felirat is készült. Az IMDB szerint négy évad és körülbelül 74 rész készült el belőle, ám szinte biztos vagyok, hogy itthon nem vetítették le az összes részt.

Kenan & Kel

Ezt a sorozatot is nagyon megszerettem, ráadásul eléggé egyedi stílusról beszélünk, hisz minden rész elején a két főszereplő Kenan és Kel kiáll a közönség elé, és felvezetik az adott részt, a végén pedig ismét kiállnak, hogy elköszönjenek. Egy szó, mint száz nagyon vicces sorozat volt, Kel volt a tökfej, aki sokszor galibát okozott, ám Kenan-t sem kellett félteni. A neten böngészgetve találtam egy-két részt magyarul is fent, természetesen újra megnéztem őket, és végig fülig ért a szám, annyira jól esett egy kicsit nosztalgiázni. És ami a legjobb, hogy néhány szituációra még emlékeztem is. :) Végezetül ismét az IMDB adataival jönnék, ez esetben is négy évad készült el, és körülbelül 69 epizód, ám szerintem ebből sem adtak le minden részt itthon.

Clarissa

Talán kevesen tudják, de Melissa Joan Hart nem a Sabrina-ban debütált, hanem a Clarissa-ban, amiben az ő karaktere, vagyis Clarissa volt a középpontban. Sajnos nagyon kevés részre emlékszem belőle, és a neten is csak egyetlen egy epizódot találtam magyar szinkronnal, ami nagyon jó volt, igazi családias sorozat volt. Hangulatában hasonló a nemrég befejeződött Good luck Charlie-hoz. :) A sorozatból egyébként öt évad készült el, ami 65 epizódból áll, legalábbis az IMDB szerint. Mondanom sem kell, ez esetben sem hinném, hogy minden epizód levetítésre került itthon, de hangsúlyozom, szerintem.

Végezetül ajánlanék egy oldalt, ami pontosan a Nickelodeon régebbi műsoraival foglalkozik. Ott még bővebb információt kaphattok egyes sorozatokról. A jövőheti részben pedig, ahogy már említettem a csatorna régi rajzfilmjei kerülnek górcső alá.

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: Hannah Montana [2006-2011]

Az egyik kedvenc Disney sorozatom volt.

Hihetetlen, de nyolc évvel ezelőtt kezdődött a sorozat, és immár három éve ért véget. Furcsa belegondolni, de a mai generáció már nem feltétlenül ismeri a sorozatot, nekik esetleg az Eb és a web vagy a Liv & Maddie lehet olyan kultusz sorozat, mint nekem (és a generációmnak) a Hannah Montana, vagy esetleg a Wizards of Waverly Place. Ami nem feltétlenül baj, hisz biztosan megtalálható bennük azok a rejtett utalások és tanulságok, ami a Disney csatornát jellemzi, de akkor is szerintem meg kellene nézni a Hannah Montana-t nekik is, már csak a rengeteg jó zene miatt is. :)

Gondolom senkinek nem kell elmondanom az alaptörténetet, hisz aki ismeri a sorozatot az tudja, hogy egy olyan lányról szól, aki kettős életet él: nappal átlagos tini, este azonban egy szupersztár, így mindkét "életből" megkapja a jó részt. Ahogy telnek az évadok, Miley úgy válik felnőtté, így természetesen a problémák is változnak, valamint a zene is. A sorozat egyik pozitívuma a sok zene, majdnem minden részben hallható legalább egy. Ha szabad ezt mondani, az utolsó évadban már olyan dalok születtek meg, amelyeknek már picit több volt a tartalmuk, mint az előzőeknek.

Miley Cyrus már az első részben elvarázsolt engem, nagyon aranyos volt, a poénok is ütöttek, főleg a testvérével, Jackson-nal való szurkálódásokat szerettem, arról pedig nem is beszélve, hogy a család tele van örültnél örültebb családtagokkal, természetesen pozitív értelemben, akik egy-egy részben felbukkantak. Az is jó volt a sorozatban, hogy nem csak egy szálra összpontosítottak, hanem több is volt, gondolok itt Jackson munkahelyére, és Rico-ra. De szerettem a közös jeleneteiket, mindig megszívatták egymást. :)

Nézettségét tekintve meg kell még említenem, hogy nagy siker volt az egész világban, és ez mit sem bizonyíthat jobban, mint a rengeteg koncert turné, amiről találhattok fent részleteket a YouTube-on, továbbá a nagyságrendileg nagy példányszámban eladott CD-k. Minden évadhoz külön CD-t adtak ki, nem beszélve a Karaoke-s változatokról, és a Remix-ekről. 2009-ben pedig egy egész estét mozifilmmel bővült a lista, amiben újabb dalok hallhatóak, amik természetesen egy külön CD-n szintén megjelentek. Bár a sorozatot nagyon szeretem, személy szerint a film nekem nem nagyon jött be.

Ami a színészeket illeti, szerencsére sokan eltudtak helyezkedni. Miley Cyrus a sorozat befejezte után, úgy döntött kitör a skatulyából bármi áron, és a hangsúly a bármi áron van, hisz mindenki tudja, hogy ma már a botrányhősnőként híresült el, mintsem tehetséges színésznőként. Emily Osement jelenleg az ABC Family legújabb sorozatában, a Young & Hungry-ban látható - aminek a pilotját hamarosan megtekintem - Jason Earles és Mitchel Musso pedig maradtak a Disney-nél, ám míg Jason továbbra is a Kickin' It (Harcra fel!) sorozat főszereplője, addig Mitchel két év után elhagyta a Pair of Kings (Király páros) fedélzetét.

Értékelés: 9/10.

Mai szemmel már biztos nem szeretnék bele a sorozatba úgy, ahogy pár évvel ezelőtt, így ezt a pontszámot is a tini énem adja. Azt azért kiemelném, hogy habár voltak hullámvölgyek, főleg a későbbi évadokban, ettől függetlenül csak is pozitív emlékeim vannak a sorozatról. Miley Cyrus-t pedig nagyon megszerettem, éppen ezért sajnálom, hogy ma hol tart, remélem előbb-utóbb észbe kap, és visszatér majd a sorozatok vagy filmek világába.

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: High School Musical [2006-2008]

Hihetetlen, de már nyolc éve mutatkoztak be először a Vadmacskák.

Mikor először megnéztem az első részt, egyszerűen magával ragadott, nem feltétlenül a történet miatt, hisz valljuk be nem sok sztorija volt az egésznek, hanem a szereplők, az elképesztően jó zenék, és persze a táncok miatt. Mivel Disney filmről beszélünk, így a rejtett tanulságok, mondanivalók a fontosabbak, amik persze voltak benne. Gondolok itt elsősorban arra, hogy ne félj önmagad lenni, még akkor is, ha többiek furcsán fognak rád nézni, a rejtett tehetséged miatt, vagy egy újonnan érkező lány miképp tud beilleszkedni, és így tovább. A zenékre első hallásra beleszerettem, sokszor meghallgattam már a kiadott albumokat. Habár ma már nem hallgatom, néha napján jól esik egy-két számot újra meghallgatni. :)

Kritikus szemmel nézve hiába nem volt túl kiemelkedő maga az alapsztori, mégis hatalmas népszerűségre tett szert, így 2007-ben jött a második rész, 2008-ban pedig a harmadik, amelyben a főhőseink leérettségiztek. Habár szó volt róla sokáig, hogy lesz negyedik rész is, sokáig vita volt, hogy új szereplőkkel, vagy a régiekkel, de akkor már nem nevezhették volna már High School Musical-nek, hisz már nem a gimnáziumban játszódott volna. A tény az, hogy az utolsó rész óta már eltelt hat év, így már nem valószínű, hogy lesz folytatás, a szereplők egyébként is már felnőttek és továbbléptek, és én úgy gondolom hogy az utolsó részben szépen lezártak mindent. Ha új részt nem is, egy spin-off-ot kapott a filmsorozat, hisz 2011-ben Ashley Tisdale ismét Sharpay bőrébe bújt, hogy bemutassa, milyen nehéz dolga van egy feltörekvő színésznőnek a Broadway-en.

A legnagyobb népszerűségnek kétségkívül Zac Efron örvendett, aki nagyon jól tudta kamatoztatni a hirtelen jött sikert, hisz számtalan filmben bebizonyította már a tehetségét, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy elég sok időbe telt, mire le tudta magáról "vedleni" a középiskolás fiú skatulyát. Habár az nem olyan biztos, hogy valóban a tehetsége miatt tart ott ma, ahol, sok köze lehet hozzá a helyes pofijának is, de a lényeg, hogy ma már szinte A listás színész. Filmbeli partnere Vanessa Hudgens már nem futott be ilyen sikeresen, azért ő sem kell félteni, hisz kap felkéréseket, ráadásul Zac-el ellentétben, ő az éneklést sem hagyta abba, és már két albumot kiadott. Akit még fontosnak tartott megemlíteni, az Ashley Tisdale, aki már a High School Musical előtt is sikeres volt, hisz a Zac és Cody élete című Disney sorozatban játszott 3 évig. A film óta rengeteg filmben játszott már, és sok sorozatban vállalt epizódszerepeket.

A kedvenc párosom egyértelműen Troy és Gabriella volt, de aranyos volt együtt Taylor és Chad is, a harmadik részben pedig Kelsi és Ryan is. A kedvenc szereplőm Sharpay volt. :) Ha sorrendet kellene felállítani, nekem a második rész tetszett a legjobban, ami furcsa, hisz általában mindig az első rész szokott a legjobb lenni, a többi már rosszabb, itt ez a felállás nem igaz. A második kedvencem a harmadik rész volt, az utolsó pedig az első rész. Érdekes, nem de? Nagyon szerettem Sharpay ármánykodásait is, Asley fantasztikusan hozta a figurát, éppen ezért nem bántam, hogy kapott egy saját filmet is, habár minőségileg már kevésbé tetszett.

Ahogy már említettem, a siker nem csak a színészeknek köszönhető, hanem a jó zenének is, valamint a táncnak is, amit Kenny Ortega tanított be nekik. Gondoltam érdemes őt is kiemelni, hisz a High School Musical utódjának szánt Teen Beech Movie pont a gyatra tánc és zene miatt vérzett el, legalábbis szerintem. Az már más kérdés, hogy nagy valószínűséggel lesz második része is....

Visszatérve a HSM-re, volt róla szó, hogy lesz egy nagy visszatérés egy jótékonysági est formájában, amelynek időpontja tavaly december volt, írtam is róla, de sajnos sehol sem találok róla sem hírt, sem képeket, hogy ez a találkozó valóban megvalósult volna. Ha nektek van valami információtok ezzel kapcsolatban, írjátok meg bátran. :)

Értékelés: 9/10.

Egy szó mint száz, nagyon megszerettem a High School Musical-t, mai szemmel már lehet nem szeretném ennyire, éppen ezért sem nézem már a mai Disney sorozatokat és filmeket. Szerintem az én generációmból már senkinek sem kell ajánlani a filmet, hisz aki szereti, már úgy is megnézte milliószor, viszont a mostani 12-17 éves generációnak bátram ajánlom. :) Belátható időn belül szerintem újra fogom nézni.

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: Emergency House

Anno nagyon szerettem az együttes dalait. :)

Azt hiszem a legelső rajongásom /már amire emlékszem :)/ az ehhez zenekarhoz köthető, hisz annyira imádtam az együttes slágereit, hogy még a kazettáikat is kiharcoltam magamnak, amiket természetesen rongyosra hallgattam. Akkortájt körülbelül 4-5 éves lehettem, szó mi szó, anyukám szerint eszméletlenül szerettem, a dalaikat kívülről fújtam. Szerintem ebben semmi szégyellni való nincs, hisz mindenki átesik hasonlón. Arra azért kíváncsi lennék, rajtam kívül ki rajongott még az Emergency House-ért. :)

A teljes csapat. (Kép forrása: Udvarev Krisztina Facebook oldala)

Az együttes eredetileg négy tagból állt: Herbie, MC Ducky (Alszászi Tímea), U-Kry (Udvarev Krisztina) és Zahir. A banda 1995-ben debütált, és elég sikeresek voltak, egészen 2001-ig, amikor is feloszlottak. Érdemes azonban megemlíteni, hogy Zahir már 1998-ban kilépett, hogy szólókarrierbe kezdhessen, ma már persze tudjuk, hogy ez nem sikerült neki. Összesen négy CD-t, illetve kazettát adtak ki. Próbáltam keresgélni adatokat, vajon mit csinálhatnak ma a tagok, de sajnos nem sok mindent találtam: U-Kry nemrég hozta világra gyermekét, Herbie-ről és Zahirról semmit nem találtam, egyedül MC Ducky maradt meg ma is a köztudatban.

(Kép forrása: Udvarev Krisztina Facebook oldala)

A cikket írva újra meghallgattam egy-két számot, és bizony még a mai napig tetszik nekem a banda egy-egy slágere, hiszen nagyon fülbemászóak, arról nem is beszélve mennyire nosztalgikus élmény. Többet hirtelen most nem is tudok írni, befejezésképp belinkelném a legkedvencebb dalomat, a Holiday-t. Hallgassátok meg ti is, ráadásul most pont ide illő, hisz már kitört a nyár! :)

Az biztos, hogy a lányok és a fiúk is szerették változtatni a hajuk színén/hosszán. :)

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: Dirty Dancing (Piszkos tánc)

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje.

Emlékszem azért néztem meg először, mert anyukám kedvenc filmje, és akkoriban még összegyűlt a kis család, hogy együtt nézzünk meg egy filmet. A Dirty Dancing elsőre megfogott, ám nem a jelentése miatt, mert akkor körülbelül 7-8 éves lehettem, hanem sokkal inkább a világa miatt, hisz sok jó tánc és a zene is van benne. Aztán persze, amikor évekkel később visszanéztem, rájöttem, hogy ennél sokkal több mondanivalója is van. Hihetetlen, hogy már 25 éves a film. Szerintem ez örökzöld, amit minden generációnak meg kellene néznie legalább egyszer, mert a mondanivalója még a mai napig sok esetben helytálló.

Gondolom az alapsztorit senkinek sem kell elárulnom, így arra most nem térnék ki. A film érdekessége, hogy hiába 1987-ben készült, a történetben a 60-as években járunk, amikor ugyebár a lányoknak/nőknek nem volt annyi joguk, mint manapság. Baby pedig szembe mert szállni apja döntésével. Jut eszembe, Jennifer Grey a maga bájával elképesztően gyönyörű volt, ezért is lepődtem meg, mikor rákerestem a neten, manapság, hogy néz ki. Az az orrplasztika határozottan nem tett neki jót. Patrick Swayze pedig ugyebár sajnos 2009-ben hasnyálmirigyrákban elhunyt. Nagyon sajnálom, mert tehetséges színész volt, rengeteg filmben bizonyított, többek között a Ghost-ban is, ami a nagymamám kedvenc filmje. :)

A kedvenc jelenetem természetesen a zárójelenet volt, amikor a záróesten felléptek, és Baby legyőzve félelmét, megcsinálta a nagy ugrást. Ez alatt hangzott el a film legikonikusabb dala, a Time of My Life. Mai napig, akárhányszor meghallom a rádióban akarva-akaratlanul a film ugrik be, azon belül is ez a jelenet. Természetesen akad még sok emlékezetes és jó szám is a film alatt, és természetesen tele van jobbnál-jobb jelenetekkel. Azt hiszem a jövőhéten újrahallgatom a dalokat, és valamikor a közeli jövőben a filmet is újranézem.

Az Origo egyébként a jubileum alkalmából összegyűjtött 25 érdekes tényt a filmmel kapcsolatban. Van benne sok érdekesség, például elképesztő, hogy amikor a tóban gyakorlós jelenetet forgatták, a tó hőmérséklete már csak 4 fok körül volt. Még több érdekesség itt.

Végül, de nem utolsó sorban, belinkelem azt a csodás zárójelenetet. :)

Értékelés: 10/10.
Azt hiszem nem kell hozzáfűznöm semmit, miért kapott maximális pontszámot.

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: Öt emlékezetes Sorozatepizód

Nehéz volt választanom!

Figyelem! Az alapötlet, miszerint összegyűjtöttem 5 emlékezetes sorozatepizódot, Tibi oldaláról származik!

Azt gondoltam, hogy az eheti Régi szép emlékek Cikksorozatban nem egy adott műsorról fogok írni, hanem kiválasztok öt olyan sorozatot, melyeknek egy adott epizódja annyira jól sikerült, hogy az egyszerűen leírhatatlan. Szerintem senkinek sem mondok újdonságot, hogy az évadzárók szoktak általában a legizgalmasabbra sikeredni, nem beszélve a cliffhanger-ről, éppen ezért most igyekeztem olyan random epizódokat összeválogatni, amik az adott évad közepe táján történtek. Egy esetben azonban csalok, mert egy évadzáró előtti rész tetszett nagyon.

De nem is húzom tovább a szót, jöjjenek a sorozatok:

Charmed (Bűbájos boszorkák) 8x21 - Kill Billie: Vol. 2

Nem maradhat le a listáról az egyik legkedvesebb sorozatom. Rengeteg izgalmas epizódot szállítottak nekünk, nyolc év alatt, éppen ezért nehéz volt választanom. A legeslegdurvábbra kétségkívül a harmadik évad záróepizódja sikeredett, amikor is elbúcsúztunk Prue-tól. A nyolcadik évad utolsó előtti epizódja is okozott némi bonyodalmat, és izgalmat, hisz a rész végén a ház felrobbant, Phoebe és Paige pedig nem élte túl a balesetet, ahogyan Billy testvére, Christy sem. Nekem nagyon tetszett ez az epizód, és a kivitelezésre se lehet egy rossz szavam se. E sorok írása közben rájöttem, hiányzik a sorozat.

Desperate Housewives (Született feleségek) 4x09 - Something's Coming

Az egész rész nagyon jól volt kivitelezve, a tornádó élethűre sikeredett, a Szereplők aggódása és félelme pedig nagyon életszerű volt. És amikor összedőlt a ház Tom és a gyerekek alatt, az rettenetesen jó volt, egy pillanatig még én is azt hittem, hogy Lynette elvesztette a teljes családját. Nagyon jó volt. Itt kedveltem meg igazán Lynette-t. Ez a sorozat is hiányzik.

El Internado (Internátus) 6x09 - El extraterrestre /Carol halála/

Először is, még mindig nem fejeztem be a sorozatot, pedig már csak 5-6 rész van hátra (még ebben az évben befejezem), ám nem hiszem, hogy az említett epizódnál jobb lehetne köztük, a hetedik évad egyébként sem tetszik annyira. Egyszerűen elképesztő mire volt képes Roque, hogy a saját bőrét mentse. Kilökte szegény Carol-t, majd kicipelte az erdőbe, ahol elásta. Ám a lány nem halt meg, így mikor megpróbált segítséget kérni, megkereste és meg akarta ölni. Nagyon felkavaró egy rész volt, legszívesebben megöltem volna a kis vakarcsot. Ez egyébként nagy fordulat volt a sorozat történetében, hisz ekkor jutottak el az írók odáig, hogy egy főszereplőt megöljenek. Eztuán pedig már nem volt megállás...

Grey's Anatomy (Grace Klinika) 7x18 - Song Beneath the Song

Az eddig felsorakoztatott epizódok azért kerültek fel a listára, mert drámaiak voltak, ám a Grace Klinika esetében minden epizód drámai, éppen ezért egy olyan részt próbáltam választani, ami eltér a többitől. Ez a rész pedig eltér. Itt is jelen van a dráma, hisz Callie az életéért küzd, ám közben dalokat énekelnek az orvosok, ráadásul olyan számokat, amik akkorra már ikonikussá váltak, hála a sorozatnak. Egy-két szereplőnek pedig nagyon jó hangja van, Sara Ramirez például rettenetesen jól adta elő a The Story című dalt.

One Tree Hill (Tuti gimi) 3x16 - With Tires Eyes, Tired Minds, Tired Souls, We Slept

A sorozatot szinkronosan követem, így három évadot még nem láttam (remélhetőleg az RTL hamarosan bepótolja a lemaradását), azonban a hatodik évadig ez a rész gyakorolt rám a legnagyobb hatással. Az elején teljesen hétköznapi résznek tűnt, majd beütött a krach. Nagyon jól ábrázolták a félelmet, egyes jeleneteknél együtt izgultam a szereplőkkel. A végén pedig sikerült tetőzniük a dolgot: Dan lelőtte a saját testvérét, ami ugyebár sokáig kihatott a történetre.

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: Floricienta (Csacska angyal)

Nagyon vicces, bohókás telenovelláról beszélünk.

Múlthét Szombaton kezdetét vette az új cikksorozat a blogon, Régi szép emlékek címen, ami, ahogyan már a Facebookon is megemlítettem, Szombatonként fog jelentkezni új résszel. Az első cikkben az animékrők, azon belül is a legkedvencemről, a Kaleido Star-ról írtam nektek, a héten pedig a Telenovellák irányába evezzük a vizeket. Magában a Telenovellák Világában elsősorban nem a Floricienta a kedvencem, a maga különleges műfajában azonban igen, hisz ez nem egy szokványos telenovella, ez inkább a tiniknek készült, így természetesen a zene sem maradhat ki. Plusz azért is gondoltam, hogy írok róla, hisz már közel 10 éve befejeződött, valamint nagyon népszerű hazánkban is a Violetta, ami szerintem egy kicsit hasonlít a Csacska angyalra.

Mielőtt bármi konkrétumot is írnék a telenovelláról el szeretném mondani, hogy nem láttam minden részét, pontosabban az első széria első feléből nagyon keveset néztem, hisz itt is az volt a helyzet, mint a Kaleido Star esetében, hogy nem nagyon érdekelt, nem is értettem a többiek miért dicsőítették annyira. Később aztán egyre többször belenéztem, míg végül már azt vettem észre, hogy én is a nézője lettem. A főszereplő Florencia Bertotti elvitte a hátán az egész műsort. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többi szereplő rossz lenne, ellenkezőleg, úgy érzem, mindenki kihozta a szerepéből a maximumot. Isabel Macedo például rettentően jól alakította a főgonosz Delfina szerepét, tényleg nagyon utálatos volt, míg a férfi főhősre Federico-ra (Juan Gil Navarro) nagyon jól illett a "jégcsap" kifejezés, hisz az elején nagyon távolságtartó volt. Florencia pedig annyira bájos, és sokszor esetlen, éppen ezért sok vicces jeleneteket okozott.

A telenovella érdekessége, hogy az első évad vége nem éppen úgy ért véget, ahogy a készítők akarták, hisz Juan Gil Navarro ki akart szállni, éppen ezért a karaktert megölték, ám a lelke továbbszált a második évad férfi főhősére, Maximo-ra (Fabio Di Tomaso). Ám a második évad már happy end-el ért véget, hisz Florencia és Maximo összeházasodtak, ami felvétele különleges olt, hisz a rajongók is részt vettek benne, született három gyerekük, a főgonoszok pedig elnyerték méltó büntetésüket.

 

Ahogy már említettem, a zene is nagy szerepet kapott, az eltelt két évad alatt rengeteg saját dal született, melyek természetesen CD-ken is megjelentek. Összesen 4 CD jelent meg + 2 Karaoke Album. Annyira sikeresek voltak, hogy számos koncertkörúton vettek részt a szereplők, sőt mi több, még Színházakban is tartottak előadásokat. Érdekességként a cikk írása közben tudtam meg, hogy 2006-ban, a sorozat véget érte után egy évvel a nagy csapat összegyűlt, és egy különleges koncertkörút erejéig mindenki visszabújt a karaktere bőrébe. Természetesen nem mindenki, hisz például Delfina és Maximo alakítója nem tért vissza, ellenben Federico, azaz Juan Gill Navarro igen, ami azért is érdekes, hisz a karakter meghalt.

Összességében mindig jó szívvel fogok visszagondolni a sorozatra, és ha lenne kellő szabadidőm talán újra is nézném, főleg azokat a részeket, amiket még nem láttam. Remélem egyszer tényleg sort keríthetek majd rá. Végezetül jöjjön egy videó az egyik kedvenc számommal, ami mellesleg a második évad főcímdala volt. Ha kíváncsiak vagytok a többire is, a Youtube-on természetesen megtaláljátok. :)

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: Kaleido Star

Nagyon szerettem ezt az animét.

Hihetetlen, de már 10 éve befejeződött az anime, éppen ezért gondoltam megérdemel egy posztot, hátha van köztetek olyan, aki még nem látta, ha pedig már láttátok, emlékezzetek meg róla velem. Nem volt hosszú életű, hisz összesen egy évig futott. Összesen 51 rész készült el + 3 Különkiadás, vagyis OVA, amiből az utolsó minősíthetetlen stílusú lett, nem is csodálkozom, hogy hazánkban nem adták le.

Én körülbelül 2006-2007-ben nagy InuYasha rajongó voltam, ami Minden Hétvégén 20:30-kor futott az akkor még minőségi A+ csatornán, előtte pedig a Kaleido Star ment. Akkoriban nem kötött le nagyon az anime, sőt utáltam, visszagondolva nem is értem miért, aztán egyik pillanatról a másikra elkezdett érdekelni, végül pedig nagyon megszerettem. Már maga a sztori nem hétköznapi, ugyanakkor nem is rugaszkodik el túlzottan a valóságtól, szemben a legtöbb animével. 

A fő helyszín tulajdonképpen egy Cirkusz, pontosabban a Kaleido Színpad, a főhős pedig Sora Naigino, aki gyerekkorában még a szüleivel nézett meg egy előadást, ami annyira elvarázsolta, hogy elhatározta, egyszer még ő is fel fog itt lépni. Szülei időközben meghaltak, ám az álmát betartotta, hisz évekkel később beválogatták. A sorozat tulajdonképpen arról szól, mennyi akadállyal és nehézséggel kell Sora-nak megküzdenie azért, hogy elérje az álmát: egy csaták nélküli színpadot. Gondolom nem árulok el nagy titkot, azzal, ha elmondom, a legvégén sikerül neki. :)

Az anime érdekessége továbbá, hogy a felénél vagyis a 26.epizód után egy kicsit reboot-olták hisz, ekkor egy főszereplő távozott, helyére pedig sok új szereplő érkezett. Bár az irány továbbra is ugyanaz maradt, mégis érezhető volt egy kis váltás, mondhatni a sztori kicsit megváltozott, de jó értelemben. Az anime erőssége a jó történeten kívűl az erős karakterek, valamint a csodálatos látványvilág: a mutatványokat zseniálisan kivitelezték, tényleg le a kalappal a készítők előtt, hogy akkoriban ilyen jól megoldottak mindent. Kedvencem természetesen a Legendás Manőver, Angyaltánc, és persze az Aranyfőnix volt. Azt pedig majdnem elfelejtettem, hogy az animéhez készült openingekben és endingekben hallható számok is nagyon jók, legalábbis nekem tetszettek.

Értékelés: 10/10.

Egy szó mint száz, nagyon megszerettem az animét, már vagy háromszor láttam, de egyszer még mindenféleképpen megnézem, ha nem többször. Én szívesen ajánlom mindenkinek a megtekintését, természetesen itt előnyben vannak azok, akik szeretik az animét. :)

Read More | Olvass Tovább