Filmkritika: The 5th Wave (Az 5. hullám) [2016]

Elégedett vagyok a végeredménnyel.

Akárcsak a Mielőtt megismertelek esetében, úgy Az ötödik hullám első kötetének elolvasása után is természetesen kíváncsi voltam a már elkészült filmre, pláne annak fényében, hogy sajnos bevétel szempontjából mennyire buktának mondható a produkció, hiszen még a gyártási költségeit is alig hozta vissza. Ez azonban egyáltalán nem egyenes arányos a minőséggel, éppen ellenkezőleg, én ugyanis roppantul meg vagyok elégedve a végeredménnyel. A történet fő része tükrözi a regény cselekményeit, és ugyan a készítők egy-két eseményt megváltoztattak a könyvhöz képest, valahogy ezek a változások még az elfogadható kategóriát súrolják, arról nem is beszélve, hogy ezáltal nem lett annyira nyomasztó stílusa, mint a könyvnek.

A történet szerint a Földet egy nap megtámadják az idegenek, akik négy hullám kibocsájtásával alaposan kiirtották az emberiséget, éppen ezért a tizenhat éves Cassie joggal hiheti azt, hogy ő az egyetlen túlélő. A hullámok következtében a szüleit elveszítette, már csak a kisöccse maradt számára, akit viszont elszakítottak tőle, éppen ezért feltett szándéka felkeresni és kiszabadítani a kis Sammy-t, eközben pedig szembe kell néznie az ötödik és egyben utolsó hullámmal, miközben a legváratlanabb helyzetben úgy tűnik a szerelem is rátalál, a súlyos titkokat cipelő Evan személyben...

Figyelem! A továbbiakban Spoileres leszek.

Mint a bevezetőben is említettem, néhány dolog másképp történt a filmben, mint a könyvben, elég csak a táborban történt végkifejletre gondolni, de Evan és Cassie első találkozója sem teljesen úgy alakult, ahogy vártam. Ezen változtatásokat mégsem tudnám hibaként felróni, hiszen ezáltal nem lett olyan szinten nyomott és tragikus a hangulat az elejétől fogva, mint a könyvben. Azért a folytatásban Reznik "elnőiesedéséért" illetve Ben kishúgának történetének megváltoztatása miatt már kicsit haragszom, főleg az utóbbi miatt, ez ugyanis rettentő nagy motiváció volt a srácnak a könyvben, így ha csak a filmet nézem meg, akkor számomra nem lett volna teljesen világos, hogy miért is törekszik annyira Sammy megmentésére, mikor tisztában van vele, hogy erre nem sok esélye van.

És ha már Bennél tartunk, bár olvasás közben egyáltalán nem így képzeltem a srácot, Nick Robinson mégis tökéletesen alakította a figurát, de ugyanez igaz a többi főszereplőre is, különösen a rendkívül tehetséges Chloë Grace Moretz esetében, akinek szinte minden karakter jól áll. Chloë remekül hozta Cassie harcosabb majd az érzékenyebb oldalát is, ennek köszönhetően pedig csak még jobban megszerettem a tizenhat éves lányt, annak ellenére, hogy már a olvasás közben is egy igazán badass karakternek tartottam.

Ugyan a menekülős illetve a kiszabadítós jeleneteket is teljes izgalommal néztem végig, a legjobban mégis a Cassie és Evan között megbúvó romantika ábrázolására voltam kíváncsi, merthogy iszonyúan jó látni, hogy még egy ilyen világban is ki tud alakulni az érzelmi kötelék. Szerencsére ezen a téren sem kellett csalódnom, merthogy az ütős beszólások mellett meglehetősen éreztem a kémiát a két színész között, ezáltal a közös jeleneteik nagyon aranyosak voltak. Azt azért nem bántam volna, ha Evan belső őrlődéseire kicsit több időt szántak volna, ettől függetlenül bátran kijelentem, hogy minden szempontból Evan a legtökéletesebb karakter ebben az univerzumban, a számomra újonc Alex Roe pedig tökéletesen átadta nekem azt, amire én előzetesen vártam tőle.

Végezetül a helyszínekről is szeretnék ejteni pár szót, ugyanis elképesztő látványvilágot tártak elénk a készítők, olvasás közben is hasonló állapotok jelentek meg a szemeim előtt. Még a különböző CGI technikákkal is a legtöbb esetben meg voltam elégedve, annak ellenére, hogy bizony néhány helyen kilógott a lóláb, és ezalatt pedig a nagyobb városok vízzel történő elöntésének ábrázolását értem.

Értékelés: 9/10.
Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy összességében meg vagyok elégedve a végeredménnyel, hiszen annak ellenére, hogy kimaradtak olyan jelenetek, amik által csak még realisztikusabb képet kaptunk volna, a fő mondanivaló vagyis üzenet igenis benne volt a látottakban. Éppen ezért igazán sajnálom, hogy ennyire bukás lett a film és elég kevés az esély arra, hogy elkészüljön a folytatás... Ugyanakkor mivel láthattunk valamilyen szintű lezárást, ezért én bátran ajánlom megtekintésre a filmet. :)

Read More | Olvass Tovább

Filmkritika: Me Before You (Mielőtt megismertelek) [2016]

Nem teljesen azt kaptam, amire vártam.

Valószínűleg az én hibám, hogy másfél hétre a könyv elolvasása után rögtön meg is néztem a filmet, de sajnos a film közel sem váltott ki belőlem olyan érzéseket, mint a könyv. A legjobban az összecsapottság szóval tudnám jellemezni a látottakat, ugyanis a filmben számomra hihetetlen gyorsan haladtak az események, és bizony az idő rövidsége miatt kimaradtak olyan momentumok is, amelyek szerintem kelletek volna ahhoz, hogy sokkal inkább megértsük a szereplők tetteit. Ettől függetlenül már csak a szereposztás és a színészek teljesítménye miatt sem szeretném túlságosan lehúzni a filmet, így igyekszem a továbbiakban ehhez mérten kifejteni a véleményem.

Szerencsére a sztoriban nem vettem észre nagyobb változásokat: Louisa Clark egy napon Will Traynor ápolónője lesz, aki két évvel ezelőtt egy súlyos baleset következtében bénult le, amelynek következtében az addig igencsak aktív életmódot folytató férfi hangulata és az élethez való hozzáállása is merőben ellentétes Lousia szemléletéhez képest. Ebből természetesen sejthető, hogy az ismerkedésük során több súrlódás is kialakul köztük, ám az idő előrehaladtával egyre inkább összecsiszolódnak és tulajdonképpen barátokká válnak. Miután Louisa megtudja Will súlyos titkát, a lánynak feltett szándéka bemutatni a férfinak, hogy bizony a kvadriplégiások számára is vannak különböző programok és lehetőségek, így próbálni elérni azt, hogy a férfi végül megváltoztassa döntését.

Figyelem! Kissé spoileres leszek a továbbiakban!

A negatív beharangozó ellenére voltak azért pozitívumai is a filmnek, többek között a parádés szereposztás és a színészek alakítása. Tökéletes választás volt Will szerepére Az éhezők viadalából megismert Sam Claflin, akit ezáltal csak mégjobban megkedveltem, Emilia Clark pedig egy rettentő szimpatikus teremtés, ezek után csak még nagyobb kedvet kaptam a Trónok harcához, amit még augusztusban el is fogok kezdek. Véleményem szerint mindketten kihozták a karaktereikből a maximumot, a kémia is működött a főhősök között, de ami a legfontosabb, azonosulni tudtam a szereplőkkel, annak ellenére, hogy hiányoltam olyan eseményeket, amelyek a könyv esetén szükségesek voltak ahhoz, hogy én teljes mértékben megértsem Will vagy akár Louisa döntéseit.

Will és Lou piszkálódásait nagyon szerettem, ahogyan azon párbeszédeiket is, amikor próbálták a másikat meggyőzni arról, hogy változtassanak az életükön. Az ebből adódó hangverseny estés és az esküvős jeleneteket öröm volt nézni, mégis a legjobban egyértelműen az utazás lett kivitelezve. Azért azt nem bántam volna, hogyha ezekből a kalandokból többet is láthattunk volna, a tetováló készítéses este kimaradásáért pedig kicsikét dühös is vagyok. Mindezektől függetlenül egész jól bemutatták Lou és Will kapcsolatát, míg a mellékszereplőkre sajnos már rettentő kevés idő jutott.

Különösen Louisa családja kapott az általam várt kevesebb teret, amit igazán sajnálok, hiszen a könyvben a szülők nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Lou az elején zokszó nélkül elfogadja az állást, a későbbiekben pedig amíg össze nem barátkozott Willel, csakis a szülei miatt nem mondott fel. De nem is emiatt voltam csalódott a film megtekintése után, hanem amiatt, mert kimaradt az, ami Louisával történt még pár évvel korábban a vár labirintuskertjében. Emiatt nem akarta elhagyni a várost, a feldolgozatlan események miatt, és pont ez volt az a pont, amikor igazán megértettem a lányt, éppen ezért ezt egy oltári nagy elszalasztott lehetőségnek vélem. Természetesen megvoltak az előnyei is az idő rövidségének, hiszen így a Lou pasijával kreált kvázi szerelmi háromszög szinte egyáltalán nem lett kifejtve azáltal, hogy alig volt pár jelenete a Harry Potterből megismert Matthew Levis által megformált Patricknak, amit egyáltalán nem bántam.

Értékelés: 7/10.
Ha a film megnézése előtt nem olvastam volna el a könyvet, akkor nyugodtan kiszórnék kilenc, de akár tíz pontot is a látottakra, de így a racionális felem egy erős hét pontnál többet nem tudok adni. Mindent összevetve nem bántam meg, hogy megnéztem, és bátran tudom ajánlani nektek is, már csak a szereposztás és a különleges történet miatt is. Mivel kíváncsi voltam az angol akcentusra, ezért felirattal néztem meg, így a magyar szinkronról nem tudok nyilatkozni, azt hiszem belátható időn szinkronosan is megnézem majd. :)

Read More | Olvass Tovább

Filmkritika: The Other Woman (A csajok bosszúja) [2014]

A hibái ellenére kellemesen kikapcsolódtam a film nézése közben.

Karácsonykor nálam már szinte hagyománnyá vált a filmnézés, ám az utóbbi időben a karácsonyos filmek helyett teljesen más tematikájú alkotásokat szoktam megnézni, rendszerint azokat, amiket már hónapokkal korábban beszereztem, de időm még nem volt kivégezni. A The Other Woman is ebbe a kategóriába tartozik, szentestén végre neki is estem, ám nem voltam vele maradéktalanul megelégedve, hiszen többet vártam volna egy olyan filmtől, amiben Cameron Diaz és Leslie Mann a két főszereplő, akiket én is nagyon szeretek. Sajnos voltak benne üresjáratok és kihagyott lehetőségek, az alapötletet és a végkifejletet viszont tényleg díjazom, éppen ezért örülök, hogy esélyt adtam a filmnek.

A sztori középpontjában egy hűtlen férj áll, aki már hosszú ideje becsapja feleségét, hiszen folyamatosan megcsalja, ám egy nap az egyik barátnő, Carly megismerkedik a feleséggel, Kate és Carly végül kisebb megfontolás úgy döntenek, hogy közösen bosszút állnak a csalfa és hazudozó Markon. Csakhogy arra egyáltalán nem számítottak, hogy még több szerető illetve egészen más dolgok is kiderülnek a férfiről, a sztori pedig csak még jobban bonyolódik, amikor megismerjük Kate bátyját Philt...

Őszintén szólva, nem tudom egyértelműen megfogalmazni a film hibáit, hiszen az alapsztori nagyon tetszetős, a karakterek is érdekesek, és még a táj is egészen gyönyörű volt, a tengerparton és Bahamákon készült jeleneteket például egyenesen imádtam. Talán a legnagyobb bajom a néha egészen belassult és unalmas jeleneteknek tudható be, amikből a film elején adódott inkább. A leginkább akkor tűnt kissé vontatottnak az egész, amikor Kate megtudta a férje piszkos kis titkát, és ezt követő kiborulásai sem nyerték el tetszésemet, magam sem tudom, hogy miért, hiszen Leslie Mannt zseniális színésznőnek tartom, így gyanítom inkább a karakterrel lehetett a gond, mintsem a színésszel.

Miután túllendültünk a holtponton, a film közepe és vége már igazán szórakoztató lett, nem egyszer röhögtem fel hangosan. A legjobban az a jelenet maradt meg bennem, amikor a Kate és Carly felfedezték a másik szeretőt, Ambert, na ott igazán elemében voltak az írók, már majdhogynem sírva röhögtem a néha kínos szituációkon. Egyébként már csak Carly és Kate miatt érdemes esélyt adni a filmnek, hiszen imádtam ahogy szépen lassan összebarátkozott a két lány egymással, illetve mindkét karakter fejlődése látványos volt, és annak ellenére, hogy nagyon a nézők elé nyomták az egész tanulságot, ezt akkor is pozitívumként könyvelem el.

A főszereplők mellett a mellékszereplőket is érdemes megemlíteni, köztük az énekes Nicki Minajt, akinek igen ütős beszólásai voltak, azt pedig különösen élveztem, hogy kvázi jelenetenként váltogatta a hajszínét, hol szőke, hol pedig fekete volt. A másik kedvencem a Miami Vice sztárja, Don Johnson volt, akinek ugyan kevés szerep jutott, mégis ettől volt igazán jó a karaktere, amikor pedig kiütötte a Markot, aki a lányával szórakozott, nos dőltem a röhögéstől. Kate Upton és Taylor Kinney már nagyobb teret kaptak, akik csak úgy vitték előre a sztorit, Kate karakterének naivságát például nagyon szerettem.

Értékelés: 7/10.

Mindent összevetve nem volt annyira rossz ez a film, csak az eleje volt kissé döcögős, utána viszont már élvezhető. Egyértelműen megérdemli az erős hét pontot, különösen a vége miatt. Nem lövök le semmi poént, inkább nézzétek meg ti is, egy szombat délutáni matinénak tökéletes, de akár egy kora esti filmként is megállja a helyét. :)

Read More | Olvass Tovább

Filmkritika: What’s Your Number? (Számos pasas) [2011]

Teljes mértékben kikapcsolódtam a film nézése közben.

Akkor jön csak rá igazán az ember, hogy milyen jó dolog egy filmet megnézni, amikor kifog egy igazán jót az igazán nagy palettából. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ezentúl csakis filmkritikákkal találkozhattok majd az oldalon, csupán azt, hogy jövőre talán még több hasonló alkotásnak adok majd esélyt. Visszatérve a kritika tárgyára, mivel manapság már nem nagyon követem a készülő és már elkészült filmekkel kapcsolatos híreket, így egészen tegnapig azzal sem tisztában, hogy létezik ez az Anna Faris és Chris Evans főszereplésével készült film. Magából az alaptörténetből kiindulva, na és persze az impozáns szereplőgárda miatt gondoltam bepróbálkozok vele, és milyen jól tettem. A stílusából adódóan bár tulajdonképpen a teljes sztori kiszámítható jelenetekből épült fel, mégis a kicsivel több mint másfél óra alatt végig vigyorogva néztem a történéseket, már csak a két főhős egész jó beszólásai miatt is.

A sztori középpontjában Anna Faris karaktere, Ally áll, aki elhatározza, hogy felkeresi az expasijait miután egy magazinban azt olvasta, hogyha húsznál több pasival is viszonyba keveredik, akkor már nem sok esélye van a házasságra. Egyedül azonban képtelen felkutatni a régi barátait, és ekkor kerül a képbe a nőcsábász szomszéd, Colin (Chris Evans), akivel egy különös alkut köt a lány: ha segít neki megkeresni az expasikat, akkor kimenti a fiút az egy éjszakás kalandjainak következményeitől. Az alku sikeresnek bizonyul, ám amikor Ally valóban találkozik egykori szerelmeivel, valamiért semmi sem alakul úgy, ahogy azt várta volna. Emellett pedig az élete más területein is változásokkal szembesül.

Figyelem! A továbbiakban enyhén Spoileresen leszek.

Az ilyen romantikus vígjátékoknál szinte már törvényszerű, hogy a két főhősnek valamilyen oknál fogva össze kell jönnie, függetlenül attól, hogy ismerték-e egymást régebbről vagy esetleg csupán a film elején találkoztak. Ez itt sem volt másképp, mégis a körítéssel engem kilóra megvettek. Egyszerűen élveztem Ally és Colin közös jeleneteit, érdekes szituációkba keveredtek, amik kapcsán mindig elröhögtem magam, nem mellesleg pedig éreztem a kémiát a két színész között, ami a romantikus komédiáknál elengedhetetlen. Ami a film nagy előnyére mondható, hogy nem csupán kiszámítható jelenetekkel volt tele, hanem egy igen szép karakterfejlődést is megfigyelhettünk a két főszereplőn, ám Ally-é sokkal jobban tetszett, mégha kicsit már szájbarágós is lett a végén: egészen egyszerűen ne próbáljunk meg megfelelni másoknak.

Ahogy a bevezetőben is említettem, a színészek terén igazán parádés felhozatal volt a gondoljunk csak a mellékszereplőkre, hiszen Blythe Danner mellett az olyan sorozatrajongóknak mint én nagyon jólesett viszontlátni Eliza Coupe-ot (Happy Endings), vagy akár Dave Annablet (Red Band Society) noha korántsem hoztak annyira érdekes figurákat, mint a sorozataikban. A legjobban egyébként Ally húgán szórakoztam, szegény Ally-t még a saját testvére is kínos ámde mindenképpen vicces helyzetekbe keverte.

Értékelés: 8/10.
Habár nagyon jól szórakoztam és egyben kikapcsolódtam a film nézése közben, azért egy erős nyolc pontnál többet mégsem tudok adni, a kritikus énem még egy kicsit ezt is sokkalja, de ha ennyire tetszett az egész, akkor már csak azért is megadom. Szívesen írtam volna többet is a látottakról, ám azzal már szóismétlést követtem volna el. Úgy érzem, hogy minden lényegest elárultam a filmről, szóval, ha még nem láttátok volna, akkor javaslom, tegyetek vele egy próbát, természetesen romantikus vígjáték fanok előnyben vannak. :)

Read More | Olvass Tovább

The Hunger Games: Mockingjay Part 1 (Az éhezők viadala: A kiválasztott, 1.rész) [2014]

Nem vagyok túlságosan elragadtatva.

Nemrégiben végre én is megnéztem Az éhezők viadala utolsó részének első felvonását, ami összességében nem volt annyira rossz, de az igazat megvallva egyáltalán nem volt annyira ütős, mint amire számítottam, éppen ezért is váratott magára a kritika megírása. Egészen egyszerűen derült égből villámcsapásként ért az egész, hiszen egyáltalán nem erre számítottam az első két rész alapján. Ráadásul az egyik kedvenc szereplőmet is kénytelen voltam hiányolni, ami miatt ugyan eldöntöttem, hogy nem fogok pontot levonni, de az élvezhetőségi faktorból akkor is levett.

Figyelem! Spoileresen folytatom tovább!

Miután véget ért a film, az első gondolatom rögtön az volt, hogy valóban érdemes volt kettészedni az utolsó kötetet? Az első rész így számomra egyértelműen vontatott és unalmas volt. Példának okáért, számomra hiányoztak az olyan ütős jelenetek, amiket a "játékok" megrendezése előtt és közben kaptunk, az izgalomról és WTF momentumokról pedig már nem is beszélve. Az egyetlen érdemleges akciót akkor kaptuk, amikor a tizenharmadik körzet lakóinak a bunkerbe kellett menekülni, mert Snow elnök vadászgépeket küldött, hogy lebombázhassa Katniss búvóhelyét.

Azért, akadtak pozitív pillanatok is, az új szereplőknek kifejezetten örültem. A legjobban Julianne Moore karaktere, Alma Coin Elnöknőt nyerte el a tetszésemet, mert egy igazán belevaló nőnek tűnik, és van egy olyan érzésem, hogy az utolsó részben még aktívabb szerepet fog majd betölteni. Bár sajnos most kénytelen voltam hiányolni Peetat és a remek egysorosait, azért az mindenképpen dicséretes, hogy mivel a harmadik nagy mészárlás nem fejeződött be, az ott megismert karaktereket így viszont láthattuk. Azonban ez a megállapítás is kétes, hiszen amíg Finnicket tavaly egy nagyon vagány srácként ismertük meg, addig most eléggé megtört, ami részben érthető, de akkor is. Mindenesetre a Show elnökkel folytatott eszmecseréjét nagyon élveztem.

Végezetül nem ártana megemlíteni a főszereplőket is, elvégre milyen kritika egy olyan, ahol a főhősökről egy szó sem esik? Őszintén szólva azért is hagytam utoljára ezt a részt, mert érdemben nem igazán tudok sokat mondani. Mindenki hozta a szokásos formáját, amit már eddig megszokhattunk tőle, csak mivel kevesebb volt az akció jelenet, így Jennifer Lawrence sem tudott úgy brillírozni, mint eddig. Azért Katniss kapcsán meg kell jegyezni az ugyan nem nagy de szép karakterfejlődést, hiszen amíg a kezdetek kezdetén nem szívesen bízott meg senkiben sem, addig most már kialakult egy komplett csapat a háta mögött, akikben nemcsak bízik, de ha teheti védelmezi is őket. Ja, és azt a jelenetet nagyon bírtam, amikor Finnick végre felnyitotta a szemét, hogy lehet, hogy mégsem Gale az élete szerelme, legalábbis a reakció alapján, amiket Peeta fogva tartása váltott ki belőle.

Értékelés: 7/10.
Nagy bajban voltam a pont megadásakor, ugyanis amíg a rajongói énem rögtön nyolc esetleg kilenc pontot adott volna, addig a kritikai énem ezt túlságosan sokkalta volna, így egy gyenge hét pontot adtam a teljes filmre, aminek valójában csak az első kb. negyven perce tűnt nagyon unalmasnak, a vége táján azért már kicsit felgyorsultak az események. Nos, a lezáró film már a mozikban van, az eddigi kritikák alapján pedig minőségien záródik le Katnissék kalandja, éppen ezért még az sincs kizárva, hogy én is széles vásznon fogom végignézni az utolsó részt. Hihetetlen, hogy már ilyen közel van a vég, kicsikét szomorú is vagyok, ugyanakkor kíváncsi is, már csak azért is, mert a könyvben egyes karakterek sorsa bizony meglepő fordulatot vett, és azt még egyelőre nem tudom, hogy a film minden mozzanatot követett-e vagy sem. Természetesen legkésőbb a film megnézésekor kiderül minden majd.

Read More | Olvass Tovább

Divergent (A beavatott) [2014]

Alig várom már a folytatást.

Már a téli szünetben sikerült megnéznem a filmet, ám csak most jutottam el odáig, hogy véleményt is formálhassak a látottakról. Már Az éhezők viadala kritikámban is pedzegettem, hogy nem nagyon szeretek nagyon hypolt filmeket nézni, hiszen pont azért mert népszerű, nagyobbak is az elvárásaim, és a legtöbb esetben sajnos csalódnom kellett, mintsem osztani a rajongók véleményét. A Divergent azonban igenis rászolgált arra, amiért ilyen népszerű, hiszen rendkívül jól szórakoztam az első részén. És még az sem zavart, hogy több mint két órás volt, hiszen végig fent tudta tartani az érdeklődésemet. :)

A történet a jövőben játszódik, amikor is teljesen átrendeződött a világ, az emberi társadalom öt fő csoportból áll: vannak az intelligensek, az önfeláldozók a bátrak és a barátságosok, valamint olyan olyan emberek is akadnak, akik egyik csoportba sem tartoznak, emiatt le is nézik őket, konkrétan úgy ábrázolták őket, mint ha hajléktalanok lennének. A sztori középpontjában az önfeláldozó Prior család áll, pontosabban Tris, akinek most kell eldöntenie, hogy önfeláldozó marad-e, vagy esetleg egy másik csoporthoz szeretne-e tartozni, ám a döntését a továbbiakban már nem másíthatja meg. Bátyja, Caleb is hasonló cipőben jár, aki végül az intelligenseket választja, míg Tris a bátrak csoportját, ám vigyáznia kell magára, ugyanis egy teszt során kiderül, hogy ő valójában egy elfajzott, és a társadalom ezt nem tűri meg...

Persze nem csak a tömény harcról és akcióról szól az egész, hanem megtalálható benne a romantikus szál is, hiszen Trisnek nagyon is megtetszik a titokzatos Négyes, az érzés pedig kölcsönös, ráadásul a film közepe felé még több mindent megtudunk a fiúról, amik csak még jobban összekovácsolják a párost. Nem szeretném lelőni a poént, próbálok a lehető legspoilermentesebb lenni. Négyes egyébként már az elejétől fogva rendkívül szimpatikus karakter volt, szépen fel voltak építve ezek a dolgok a múltjával kapcsolatban, egy-két dolog bár kiszámítható volt, mégis dobtam egy hátast.

Ami a többi szereplőt illeti, sajnos nem jutott mindenkire elég idő, Tris bátyját, Calebet például jobban is megismertem volna, ahogy a barátnője Christina is kaphatott volna egy picivel nagyobb teret. De ezen kívül semmi negatívumot nem tudok felhozni az első résszel kapcsolatban. Kate Winslet istenien hozta a negatív figurát, öröm volt őt látni tőle nagyon szokatlan szerepben is. Sőt, szerintem neki már ennyi idősen jobban áll a negatív karakter, mint a pozitív.

Végezetül még amit még feltétlenül ki szeretnék emelni, az a csodálatos látványvilág. Rendkívül jól ábrázolták a különböző csoportok lakhelyeit/törzshelyeit, a legjobban mégis az tetszett, mikor az a "zászlós játék" volt, valamint az utána következő jelenet, amikor egy felhőkarcoló tetejéről ugrottak, természetesen egy kötél segítségével. :)

Értékelés: 10/10.

Kész engem kilóra megvettek, bár azt azért halkan megjegyezném, hogyha nem Shailene Woodley alakította volna Trist, akkor lehetséges, hogy nem ragadott volna magával annyira a történet. Nagyon kíváncsi vagyok már a folytatásra, remélem az is legalább olyan izgalmas lesz. Ami pedig a könyveket illeti (merthogy könyveken alapulnak a részek) biztosan el fogom olvasni egyszer, remélhetőleg még idén sort tudok majd rá keríteni. :)

Read More | Olvass Tovább

The Hunger Games: Catching Fire (Az éhezők viadala: Futótűz) [2013]

Ugyanúgy lenyűgözött, mint az első rész.

Az első rész után rögtön nekivetettem magam a Futótűznek. Be kell, hogy valljam, kicsit negatívan álltam hozzá, hiszen szinte törvényszerű, hogy a folytatás már korántsem szokott olyan jó lenni, ráadásul még nagyon a hatása alatt voltam az első résznek. Szerencsére feleslegesen aggódtam, hiszen a Futótűz is legalább olyan zseniálisra sikeredett, mint az első rész, sőt CGI-es effekteket tekintve nekem még egy kicsit jobban is bejött. Történetileg már akadtak kisebb problémák, de erre még úgyis kitérek. A vége egyébként nagyon cliffhanger-es lett, de nem is baj, hiszen a mozik most vetítik a harmadik könyv első felét, jövőre pedig jön a befejező film.

Ahogy az várható volt, Snow elnök nem vette jó szemmel, hogy Katniss kijátszotta a versenyt, ám, hogy mentse a menthetőt, győzelmi körutat szervezett a párnak, hogy ezzel is csillapítsa a lázadásokat. Ám a lakosságnak ez cseppet sem jött be, így még nagyobb zavargások törtek ki, Snow pedig kitalálta, hogyan tudna örökre megszabadulni Katniss-től. A soron következő viadal szám szerint a hetvenötödik, így ez különleges a többitől, ugyanis megtartják a harmadik nagy mészárlást, ami alkalmával korábbi győztesek küzdenek meg egymás ellen, így Katniss és Peeta élete ismét veszélybe kerül.

Figyelem, Spoileresen folytatom tovább!

Már a bevezetőben említettem, hogy a történettel egy pici bajom volt. Konkrétan a szerelmi háromszöggel volt a legnagyobb problémám, ami szerencsére csak az elején kapott egy picit nagyobb teret, a folytatásban már nagyon a háttérbe szorították. Mondjuk igazán nem is tehettek mást, de van egy olyan érzésem, hogy az a szerelmi háromszög, ami véleményem szerint csak rontja az összhatást, a harmadik és negyedik részben csak erősödni fog. De azt kívánom, hogy ne legyen igazam...

A folytatás már első osztályú volt, hisz nagyon tetszettek a körutas események is, valamint az azt követő verseny is. Még mielőtt rátérnék a harmadik nagy mészárlásra, a körútról egy dolgot megjegyeznék: a legmeghatóbb egyértelműen a tizenegyes körzetes rész volt, ahol a kis Rue élt. Nagyon szép beszédet mondott Katniss, amikor pedig közelítve mutatták Rue családját, nos az nagyon szívszorító volt. A harmadik nagy mészárlás előhúzása zseniális döntés volt, imádtam minden jelenetét, különösen a CGI nyűgözött le nagyon. Már a felkészítés is úgymond profibb volt, mint az előző részben, az új küzdőtér pedig le a kalappal. Nagyon jó választás volt ez a mediterrán hely, ráadásul szerintem sokkal több dologgal kellett szembenézniük a versenyzőknek.

Amikor Finnick jelezte, Katniss-nek, miszerint a lány akarta azt, hogy legyenek szövetségesek, már akkor elkezdtem gyanakodni, hiszen az utolsó pillanatban megegyezett Peeta-val, hogy nem kellenek nekik szövetségesek, mégis nem gondoltam volna, hogy arra megy ki a játék, amerre... A vége tehát nekem nagy meglepetés volt, de élveztem a versenyt is. A tizenkettedik körzet megsemmisült, Peeta pedig a Kapitolium fogja. Pont akkor választották szét őket, amikor Katniss kezdett valódi érzéseket érezni a fiú iránt. Nagyon imádtam egyébként a kisebb közös jeleneteiket, gondolok itt például a vonatosra, amikor Katniss megkéri, hogy maradjon vele az éjszakára, vagy amikor Peeta-t újra kellett éleszteni.

Az új szereplők egyébként jól vizsgáztak, az új műsorvezetőről nem is gondoltam volna, hogy mik az új műsorvezető valódi szándékai, ahogy a versenyzőkben is pozitívan csalódtam, ugyanis sokkal szerethetőbb, jobban mondva emberibbek voltak, mint az előző részben, gondoljunk csak az első két körzet könyörtelen játékosaira. Annak pedig külön örülök, hogy Johanna-t, Beetee-t és Finnick-et is viszontláthatjuk majd a továbbiakban. Már csak a kicsi Rue-t kéne még valahogy visszacsempészni. :)

Értékelés: 9/10.
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Még az is lehet, hogy a moziban fogom megnézni A Kiválasztott első részét, majd meglátjuk. Kíváncsi vagyok, mire fog kimenni az egész, hiszen egy-két kisebb spoilert már elolvastam, a nagyobbakat azonban szándékosan nem. Végezetül még a terhességes sztorit megemlíteném, jó húzás volt, a verseny folyamán mégsem vették elő, amit egy kicsit sajnálok.

Read More | Olvass Tovább

The Hunger Games (Az éhezők viadala) [2012]

Nem is értem, miért vártam eddig a megtekintésével.

Idén karácsonykor nálam ismét a filmeké volt a főszerep, akárcsak tavaly. Ám korántsem karácsonyos filmeket néztem, hanem az olyan közkedvelt és sikeres filmeknek adtam esélyt, mint Az éhezők viadala első két része vagy A beavatott, amiről szintén lesz majd kritika. Az éhezők viadaláról eddig csak jókat hallottam, mégsem vitt rá a lélek, hogy megnézzem, talán azért, mert a nagyon hypolt filmek nem mindig jönnek be nekem (lásd Alkonyat), ám most végre rávettem magam, és milyen jól tettem. Fantasztikus volt az első rész minden szempontból! A látványvilág lenyűgözött, ahogy a sztori sem hétköznapi, ráadásul még a színészekbe se tudok belekötni, hiszen elképesztően jó bagázst sikerült összehozni.

Gondolom az alapsztorit túlzottan nem kell bemutatnom, de azért mégis megteszem. :) A film a távoli jövőben játszódik. Észak Amerika helyén Panem országa fekszik, ami a Kapitóliumból és tizenkét körzetből áll. A fővárosban csakis a gazdagok laknak, akik szó szerint fényűző életmódot folytatnak, míg a szegény emberek a tizenkét körzet valamelyikében élnek, és sajnos nagyon nagy az éhezés. A körzetek tulajdonképpen a munka szerint vannak elosztva, hiszen a tizenkettedik körzetben a legtöbb ember bányász. Hetvennégy évvel ezelőtt nagy forradalom volt, melyet a vezetésnek sikerült levernie, és, hogy emlékeztessék a népet, a győzelemre, minden évben megrendezik Az éhezők viadala versenyt, amikor is körzetenként kiválasztanak egy-egy tizenkettő és tizennyolc közötti fiút és lányt, közülük pedig csak egyvalaki térhet haza élve. A tizenkettedik körzetben Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) kishúgát sorsolták ki, ám, hogy megvédje a kis Primrose-t, önként jelentkezik a versenybe. Társa pedig Peeta lesz (Josh Hutcherson), aki mielőtt kezdetét venné a verseny, szerelmet vall a lánynak, ám a szabályok szerint csak egy győztes lehet...

Figyelem. Ezentúl Spoileresen folytatom tovább!

Azért is tetszett annyira a film, mert végig érezhető volt a kőkemény dráma és izgalom, hiszen nehéz ellenfelei akadtak Katniss-nek és Peeta-nak, elég csak az első két körzet versenyzőire gondolni, akik már gyermekkoruk óta tréningeztek arra az esetre, ha rájuk esne a választás. Tényleg nagyon jól volt felépítve a film, kellett benne minden jelenet, és egyáltalán nem sajnáltam, hogy több mint kétórásra sikeredett, sőt én még néztem tovább is. Elképesztő mekkora a különbség a szegények és gazdagok között mindenben, még a verseny terén is, hiszen míg a kapitóliumi lakosoknak ez csak egy szórakoztató valóságshow, addig a körzet lakóinak maga a rémálom, pláne ha a szeretteik bekerülnek, hiszen innen tényleg csak egyvalaki távozhat élve. Egyszóval, nem csak a játékról szólt az egész, hanem a rettentően nagy különbségekről, érezhető volt a levegőben, hogy bármikor kitörhet egy újabb forradalom. 

A történeten kívül a látványvilág is élvezetes volt, a különbségeket nagyon jól ábrázolták, ahogy a küzdőteret is. A CGI-s effektek előtt pedig le a kalappal. Ha már szóba került a küzdőtér, elképesztő mikre nem voltak képesek a valóságshow készítői. Gondolok itt arra, hogy amikor Katness elérte a határvonalat, képesek voltak tűzet generálni, hogy visszacsalogassák a többiekhez, mit sem törődve azzal, hogy akár meg is halhat. Vagy a végére is tartogattak nagy meglepetést a kutya-gepárd keverékkel, akiket azért vetettek be, hogy felgyorsítsák az eseményeket...

De a történet és a látványvilág is semmit sem ért volna, ha nem sikerül ilyen remek szereplőgárdát összeállítani. Jennifer Lawrence nekem nagy meglepetés volt pozitív értelemben, hiszen az eddigi megnyílvánulásai miatt nekem nagyon unszimpatikus volt, ám annyire hitelesen és profin alakította Katness-t, hogy megváltozott róla a véleményem. Josh Hutcherson-t természetesen már régóta ismerem, hiszen nagyon régóta a pályán van már, ám igazán érdemi alakítást most láttam tőle először. Egyedül Liam Hemsworth kapott szerintem kevés szerepet, remélem ez a folytatásban változni fog. Végezetül két személyt szeretnék még kiemelni, az egyikük Elizabeth Banks, aki nagyon jól hozta a bohókás Effie-t, és a kis Rue mellett sem tudok szó nélkül elmenni, hiszen annyira kis cuki karakter volt, hogy megkönnyeztem a halálát. Ennél jobb drámai fordulatot ki sem tudtak volna találni neki.

Értékelés: 10/10.

Nyugodt szívvel adok maximális tíz pontot a filmnek, hiszen nagyon élveztem minden jelenetét. Az utolsó percig megtartotta a kellő izgalmat, noha gondoltam, hogy Katness fog a végén nyerni, ám a csavar alapján végül mégsem egyedül nyert. Mindenkinek csak ajánlani tudom megtekintésre a filmet, de gondolom legtöbben már megtettétek. :) A közeljövőben szerintem a három könyvet is el fogom majd olvasni.

Read More | Olvass Tovább

Blended (Kavarás) [2014]

Mindent összevetve, nagyon élveztem az egész filmet.

Ahogy említettem már a Nyárértékelő posztban, a nyáron csak ezt az egy filmet néztem meg, annyira lefoglaltak a sorozatok, illetve egyéb tevékenységet. Éppen ezért a Nyár legjobb filmjének is a Kavarást választottam, ám megérdemelten, hisz nagyon bejött az elejétől a végéig. Adam Sandler régóta nagy kedvencem, ahogy Drew Barrymore-t is nagyon csípem, ráadásul ők ketten már bebizonyították, hogy megvan köztük a kémia, hisz az 50 első randiban is együtt játszottak. Jézusom, már 10 év eltelt azóta? Repül az idő...

Spoileresen folytatom a továbbiakban.

Már az alapsztori sem hétköznapi, hisz két család van a középpontban, Lauren (Drew Barrymore) és Jim (Adam Sandler) családja, Lauren elvált, és két fiút nevel, míg Jim felesége meghalt, így egyedül maradt a három lány nevelésében. A közös baráti társaság végül vakrandit szervez nekik, és első pillanatra mindketten unszimpatikusok egymásnak, így elhatározzák, hogy többet nem keresik fel egymást, ám a véletlenek sorozatában végül Afrikában ismét összetalálkoznak, ráadásul a szálláson is osztozni kényszerülnek. Ahogy azt sejteni lehet, idővel mindkét család megkedvelik egymást, Lauren és Jim pedig összejönnek.

Mivel romantikus vígjátékról van szó, egyáltalán nem volt meglepő a végkifejlet, mégis a körítés az nagyon jóra sikeredett, konkrétan imádtam minden jelenetet. Talán azért is tetszett annyira, mert annyira hétköznapiasan viselkedtek, illetve a történet is hétköznapi, hisz az Afrikai túrára sem fizettek be, hanem lecsaptak a lehetőségre. A kedvenc jeleneteim egyébként az Afrikai jelenetek voltak, de kínosan jó volt a bolti jelenet is, azt nem részletezném, nézze meg mindenki. :) Tényleg voltak olyan jelenetek, amikor szakadtam a röhögéstől, gondolok itt például arra, mikor Laurel ejtőernyőzik, vagy amikor egy struccon lovagolnak. De tényleg nagyon sok ilyen apró vicces jelenet van benne. Nem utolsósorban pedig, a látványvilága elképesztő: Afrika gyönyörű pontjait mutatták be.

Jó volt viszontlátni a Drew-Adam párosítást, ráadásul itt teljesen más karakteret alakítottak, mint az 50 első randiban, ami külön pozitívum. Ki szeretném emelni még a mellékszereplőket is, mivel ők is nagyon jók voltak, különösen Bella Thorne, akit jó volt viszont látni, ráadásul egy tőle teljesen szokatlan karakterrel. Itt és most tényleg bebizonyította, hogy nem csak kitűnő táncos, hanem nagyon jó színésznő is. Terry Crews is feltűnik a filmben, aki rengeteg vígjátéksorozatban szerepelt meg, itt sem hazudtolta meg magát. :) Wendy McLendon-Coyey pedig elképesztően jó és érdekes karakterként jelent meg, komolyan mondom, az ilyen típusú karakter sorozatért kiált, imádom nézni a botladozásait, Wendi pedig tökéletes lenne a főszerepre, csak ugyebár jelenleg a The Goldbergs-ben játszik...

Értékelés: 9/10.

Hiába tetszett annyira, maximális pontszámot nem tudok rá adni, szigorú vagyok, és kész. Ettől függetlenül, aki ki szeretne egy kicsit kapcsolódni, illetve nevetésre is vágyik, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani a filmet. Zárójelenesen megjegyezném, nagyon remélem, hogy nem lesz folytatása a filmnek, mert a második rész már közel sem szokott olyan jó lenni mint az első.

Read More | Olvass Tovább

Sex Tape (Szexvideó) [2014]

Nekem bejött a film.

A napokban lazításképp megnéztem a filmet, és egész jó volt, bár egy kicsit többet vártam volna tőle. Nem tagadom, mindig is a vígjáték filmeket szerettem a legjobban, azonban sajnos az eltelt egy-két évben nagyon kevés jó filmet láttam. Telített már a piac, és nagyon kevés egyedisége van sok vígjátéknak, éppen ezért manapság már inkább a kissé drámaibb filmek felé vettem az irányt. A Szexvideóról már sokat hallottam, ráadásul Jason Sagel és Cameron Diaz a főszereplők, akik a Bad Teacher (Rossz tanár) c. filmben már bebizonyították, hogy megvan köztük a kémia, így nem volt kérdés, hogy megnézzem-e. Előre megsúgom itt is megvolt a kémia a két színész között, bár szerintem kevesebb, ami a karaktereik miatt tudható be. Az el kell ismernem, hogy az alapötlet ebben az esetben eléggé egyedi volt, és a kivitelezés sem volt rossz, mégis, hiányzott belőle valami.

Spoileresen folytatom a Kép után.

Mint mondtam az alapötlet eléggé egyedi, hisz Annie és Ray, hogy egy kis újítást vigyenek bele a házas életüket, szexvideót készítenek, amit aztán elfelejtenek törölni, és véletlenül elküldik az ismerősöknek. A cél pedig természetesen az, hogy visszaszerezzék a tableteket, amin a videó van. Sok vicces pillanatot okozott ez az egész, az biztos, és a színészek is kihozták a legtöbbet a karakterükből. A kedvenc jelenetem egyértelműen az volt, mikor Annie leendő főnökének a házában voltak, és Ray-re rátámadt a német juhász kutya. De a szippantós jelenetek is kétségkívül jók voltak, illetve azok a kínos percek, mikor a barátaik elmondták nekik, mennyire jók voltak a felvételen. Bejöttek még a videó előtti részek is, teljességgel hihető és érthető az, hogy egy párnak kevesebb idő jut egymásra, mint a gyerekek előtt.

A kémiával kapcsolatban, ahogy a bevezetőben is írtam, itt is megvolt a két főszereplő közt, azonban szerintem kevesebb volt, a karakterek miatt, hisz Bad Teacher-ben Cameron Diaz karaktere sokkal keményebb volt, mint itt, de ezt nem lehet felróni hibának, talán csak annyit, hogy Annie lehetett volna egy kicsit tökösebb karakter is. Rossz részt egyébként tényleg nem tudok kiemelni, mert nem volt, mégis hiányoltam még valamit a filmből, magam sem tudom, hogy pontosan mit. A tanulság minden esetre levonható, és a lezárás is jó volt, az évzárós résznél pedig szakadtam a röhögéstől, a poént azonban nem lövöm le, nézze meg mindenki. :)

Értékelés: 8/10.

Ezért szeretek egy kritikát a megtekintés után napokkal később megírni, mert mikor végignéztem, simán 10/10-et adtam volna rá, annyira a hatása alatt voltam, aztán kicsi gondolkodás után egyből rájöttem, hogy 8 pontnál többet nem tudok rá adni. Ettől függetlenül tényleg csak ajánlani tudom a filmet, hisz vicces és szórakoztató, egyszeri megtekintésre pedig tökéletes. :)

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: Apádra, Vejedre és Utódomra ütök

A három filmet egy poszt keretén fogom tárgyalni.

Mikor elkezdtem nézni a The Fosters sorozatot, sokat gondolkodtam, hogy Teri Polo honnan annyira ismerős számomra. Egy kis keresgélés után az interneten, beugrott, hogy bizony e három film miatt. Természetesen sok más filmben is játszott már, de akkor is számomra e három film miatt ismerős annyira a színésznő. Mivel az első rész idén már tizennégy (!) éves, gondoltam tökéletes helye van a Régi szép emlékek Cikksorozatomban. :) Azonban nem csak az első részről lesz szó, hanem mind a háromról, hogy teljes legyen a keret.

Meet the Parents (Apádra ütök) [2000]

Kétségkívül ez volt a legjobb, nem azt mondom, hogy a folytatások rosszak lettek volna, de az az állítás, miszerint az első rész jobb, mint a folytatás, az itt is igaz. Tele van sok jó karakterrel, a Ben Stiller és Robert De Niro kettős pedig elképesztően jó volt. Imádtam a közös jeleneteiket, hisz annyira csak szívódni tudtak egymással. A többiek is jók voltak, ám ők ketten elvitték a hátukon a teljes filmet. Vicces szituációkból egyáltalán nem volt hiány, sőt, a sírva röhögős kategóriába tartozik. Legalábbis nagyon remélem, hogy ezt nem csak elfogultságból írtam, hisz már nagyon régen láttam. Azt hiszem tudom is már mely filmet fogom megnézni legközelebb. A kedvenc részem a medencés jelenetek voltak, de a vacsora közben levert nagyi hamva is nagyon jó volt, valamint Pam testvérének az esküvőjét is szépen elrendezte Greg. Te jó ég, milyen régi már ez a film, mégis mennyire megállja még a mai napig is a helyét. :) Szerintem kevés ember van, aki még nem látta, de akinek ez a film kimaradt, feltétlen pótolja be, mert megéri.

Értékelés: 10/10.

Erre nem lehet mást adni, csak a maximális pontszámot. Ütős poénok, remek történet, jó karakterek, kell ennél több? A közeljövőben mindenképpen visszanézem.

Meet the Fockers (Vejedre ütök) [2004]

A második részben kapcsolódik be a történetbe Greg szülei, tulajdonképpen ekkor ismerik meg egymást igazán a két család. Greg családja cseppet sem hétköznapiak, ráadásul Pam szüleinek totális ellentéteti, így el lehet képzelni mennyi vicces szituáció adódik. Persze itt is Greg és Jack "rivalizálása" a legjobb, mellékszálon pedig Greg édesanyja, Roz. Egyszerűen elképesztő, mennyire nincsenek gátlásai. :) Őszintén szólva egy negatív dolog sem jut eszembe a filmmel kapcsolatban, szórakoztató volt az egész és kész. Mindenképpen érdemes megnézni, hisz minőségileg hasonlít az elsőhöz, de nem teljesen ér fel hozzá.

Értékelés: 8/10.

A második részt is nagyon élveztem, legfőképp Greg szülei miatt, így egy erős nyolc pontot mindenképpen megérdemel. Azt hiszem a második részt is újranézem majd.

Utódomra ütök (Little Fockers) [2010]

A harmadik rész már korántsem tetszett nekem annyira mint az első kettő. Persze, voltak vicces jelenetek dögivel, mégsem volt már olyan jó a hangulata az egésznek. Talán azért, mert az első rész óta már 10 év telt el, és mind a karakterek, mind a színészek megöregedtek. Mondjuk ez természetes, Pam-nek és Gereg-nek pedig már gyerekei is vannak. Természetesen a harmadik részt is ajánlani tudom megtekintésre, de minőségileg már nem ér fel az első két filmhez. Ettől függetlenül egy Szombat vagy Vasárnap délutáni matinénak tökéletes. A kedvenc jeleneteim egyébként benne vannak a filmhez készült előzetesben, az ujjlevágós és hányós rész hiába volt eléggé klisés és gusztustalan is egy picit ettől függetlenül vicces volt.

Értékelés: 6/10.

Nem volt rossz, de erős középszernél többet nem tudok neki adni. Itt lehetett a legjobban érezni azt, hogy túl sok a karakter, és nem jutott kellő idő rájuk. Ezért nekem egy kicsit összecsapottnak tűnik. Ez van, ez a rész már nagyon nem kellett volna már.

Azért azzal szerintem nem mondok újdonságot, hogy sem Teri Polo sem a többi szereplő nem kap túl nagy teret, csak Ben Stiller és Robert De Niro, a többiek pedig szinte csak asszisztálnak, de azt nagyon jól teszik, hisz minden karakter jó a maga nemében. Akárhogy is nézzük, jó volt mind a három rész, de ahogy az értékeléseim is mutatják, örülök, hogy nincs negyedik rész. Amit lehetett, mindent kihoztak ebből a történetből, és kész.

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: High School Musical [2006-2008]

Hihetetlen, de már nyolc éve mutatkoztak be először a Vadmacskák.

Mikor először megnéztem az első részt, egyszerűen magával ragadott, nem feltétlenül a történet miatt, hisz valljuk be nem sok sztorija volt az egésznek, hanem a szereplők, az elképesztően jó zenék, és persze a táncok miatt. Mivel Disney filmről beszélünk, így a rejtett tanulságok, mondanivalók a fontosabbak, amik persze voltak benne. Gondolok itt elsősorban arra, hogy ne félj önmagad lenni, még akkor is, ha többiek furcsán fognak rád nézni, a rejtett tehetséged miatt, vagy egy újonnan érkező lány miképp tud beilleszkedni, és így tovább. A zenékre első hallásra beleszerettem, sokszor meghallgattam már a kiadott albumokat. Habár ma már nem hallgatom, néha napján jól esik egy-két számot újra meghallgatni. :)

Kritikus szemmel nézve hiába nem volt túl kiemelkedő maga az alapsztori, mégis hatalmas népszerűségre tett szert, így 2007-ben jött a második rész, 2008-ban pedig a harmadik, amelyben a főhőseink leérettségiztek. Habár szó volt róla sokáig, hogy lesz negyedik rész is, sokáig vita volt, hogy új szereplőkkel, vagy a régiekkel, de akkor már nem nevezhették volna már High School Musical-nek, hisz már nem a gimnáziumban játszódott volna. A tény az, hogy az utolsó rész óta már eltelt hat év, így már nem valószínű, hogy lesz folytatás, a szereplők egyébként is már felnőttek és továbbléptek, és én úgy gondolom hogy az utolsó részben szépen lezártak mindent. Ha új részt nem is, egy spin-off-ot kapott a filmsorozat, hisz 2011-ben Ashley Tisdale ismét Sharpay bőrébe bújt, hogy bemutassa, milyen nehéz dolga van egy feltörekvő színésznőnek a Broadway-en.

A legnagyobb népszerűségnek kétségkívül Zac Efron örvendett, aki nagyon jól tudta kamatoztatni a hirtelen jött sikert, hisz számtalan filmben bebizonyította már a tehetségét, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy elég sok időbe telt, mire le tudta magáról "vedleni" a középiskolás fiú skatulyát. Habár az nem olyan biztos, hogy valóban a tehetsége miatt tart ott ma, ahol, sok köze lehet hozzá a helyes pofijának is, de a lényeg, hogy ma már szinte A listás színész. Filmbeli partnere Vanessa Hudgens már nem futott be ilyen sikeresen, azért ő sem kell félteni, hisz kap felkéréseket, ráadásul Zac-el ellentétben, ő az éneklést sem hagyta abba, és már két albumot kiadott. Akit még fontosnak tartott megemlíteni, az Ashley Tisdale, aki már a High School Musical előtt is sikeres volt, hisz a Zac és Cody élete című Disney sorozatban játszott 3 évig. A film óta rengeteg filmben játszott már, és sok sorozatban vállalt epizódszerepeket.

A kedvenc párosom egyértelműen Troy és Gabriella volt, de aranyos volt együtt Taylor és Chad is, a harmadik részben pedig Kelsi és Ryan is. A kedvenc szereplőm Sharpay volt. :) Ha sorrendet kellene felállítani, nekem a második rész tetszett a legjobban, ami furcsa, hisz általában mindig az első rész szokott a legjobb lenni, a többi már rosszabb, itt ez a felállás nem igaz. A második kedvencem a harmadik rész volt, az utolsó pedig az első rész. Érdekes, nem de? Nagyon szerettem Sharpay ármánykodásait is, Asley fantasztikusan hozta a figurát, éppen ezért nem bántam, hogy kapott egy saját filmet is, habár minőségileg már kevésbé tetszett.

Ahogy már említettem, a siker nem csak a színészeknek köszönhető, hanem a jó zenének is, valamint a táncnak is, amit Kenny Ortega tanított be nekik. Gondoltam érdemes őt is kiemelni, hisz a High School Musical utódjának szánt Teen Beech Movie pont a gyatra tánc és zene miatt vérzett el, legalábbis szerintem. Az már más kérdés, hogy nagy valószínűséggel lesz második része is....

Visszatérve a HSM-re, volt róla szó, hogy lesz egy nagy visszatérés egy jótékonysági est formájában, amelynek időpontja tavaly december volt, írtam is róla, de sajnos sehol sem találok róla sem hírt, sem képeket, hogy ez a találkozó valóban megvalósult volna. Ha nektek van valami információtok ezzel kapcsolatban, írjátok meg bátran. :)

Értékelés: 9/10.

Egy szó mint száz, nagyon megszerettem a High School Musical-t, mai szemmel már lehet nem szeretném ennyire, éppen ezért sem nézem már a mai Disney sorozatokat és filmeket. Szerintem az én generációmból már senkinek sem kell ajánlani a filmet, hisz aki szereti, már úgy is megnézte milliószor, viszont a mostani 12-17 éves generációnak bátram ajánlom. :) Belátható időn belül szerintem újra fogom nézni.

Read More | Olvass Tovább

Régi szép emlékek: Dirty Dancing (Piszkos tánc)

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje.

Emlékszem azért néztem meg először, mert anyukám kedvenc filmje, és akkoriban még összegyűlt a kis család, hogy együtt nézzünk meg egy filmet. A Dirty Dancing elsőre megfogott, ám nem a jelentése miatt, mert akkor körülbelül 7-8 éves lehettem, hanem sokkal inkább a világa miatt, hisz sok jó tánc és a zene is van benne. Aztán persze, amikor évekkel később visszanéztem, rájöttem, hogy ennél sokkal több mondanivalója is van. Hihetetlen, hogy már 25 éves a film. Szerintem ez örökzöld, amit minden generációnak meg kellene néznie legalább egyszer, mert a mondanivalója még a mai napig sok esetben helytálló.

Gondolom az alapsztorit senkinek sem kell elárulnom, így arra most nem térnék ki. A film érdekessége, hogy hiába 1987-ben készült, a történetben a 60-as években járunk, amikor ugyebár a lányoknak/nőknek nem volt annyi joguk, mint manapság. Baby pedig szembe mert szállni apja döntésével. Jut eszembe, Jennifer Grey a maga bájával elképesztően gyönyörű volt, ezért is lepődtem meg, mikor rákerestem a neten, manapság, hogy néz ki. Az az orrplasztika határozottan nem tett neki jót. Patrick Swayze pedig ugyebár sajnos 2009-ben hasnyálmirigyrákban elhunyt. Nagyon sajnálom, mert tehetséges színész volt, rengeteg filmben bizonyított, többek között a Ghost-ban is, ami a nagymamám kedvenc filmje. :)

A kedvenc jelenetem természetesen a zárójelenet volt, amikor a záróesten felléptek, és Baby legyőzve félelmét, megcsinálta a nagy ugrást. Ez alatt hangzott el a film legikonikusabb dala, a Time of My Life. Mai napig, akárhányszor meghallom a rádióban akarva-akaratlanul a film ugrik be, azon belül is ez a jelenet. Természetesen akad még sok emlékezetes és jó szám is a film alatt, és természetesen tele van jobbnál-jobb jelenetekkel. Azt hiszem a jövőhéten újrahallgatom a dalokat, és valamikor a közeli jövőben a filmet is újranézem.

Az Origo egyébként a jubileum alkalmából összegyűjtött 25 érdekes tényt a filmmel kapcsolatban. Van benne sok érdekesség, például elképesztő, hogy amikor a tóban gyakorlós jelenetet forgatták, a tó hőmérséklete már csak 4 fok körül volt. Még több érdekesség itt.

Végül, de nem utolsó sorban, belinkelem azt a csodás zárójelenetet. :)

Értékelés: 10/10.
Azt hiszem nem kell hozzáfűznöm semmit, miért kapott maximális pontszámot.

Read More | Olvass Tovább

Grown Ups 2 (Nagyfiúk 2) [2013]

Közel sem volt annyira jó, mint az első rész.

Mondanom se kell, az első rész nagyon tetszett, és amikor megláttam, hogy van folytatása, nagyon megörültem. Azonban az a feltételezés, miszerint az első rész mindig jobb a másodiknál sajnos itt is igaz. Jó volt, hogy az első részben megismert szereplők közül szinte mindenki visszatért. Voltak benne vicces jelenetek, de sajnos még a fiatalok, azaz Taylor Lautner és David Henrie sem tudta megmenteni a filmet.

Az alapsztori a következő: mindenki visszatért a szülővárosba, (pontosabban a Rob Schneider által alakított Rob Hilliard kivételével mindenki) a négy általános iskolai haver pedig újra együtt. Kitalálják, hogy rendeznek hétvégén egy bulit. Kb. ennyi lenne a történet. Adam Sandler-t még mindig jó vígjáték színésznek tartom, itt is próbálta hozni a formáját, de a történet miatt nem tudta.

A továbbiakban Spoileresen folytatom.

  

A nyitó jelenet zseniálisra sikeredett. Komolyan mondom a rénszarvasos jeleneteknél röhögtem a legtöbbet, az egész film alatt. A kiváló kezdéskor azt hittem, hogy a film többi része is ilyen jó lesz, de sajnos nem volt. Volt benne vicces jelenetek, de nem sok. Jó volt látni David Henrie-t, aki bizony kaphatott volna egy picit több jelenetet is. A szikláról ugrálás rész is jó volt, valamint amikor a rénszarvas megjelent a bulin, és jól kitolt Taylor Lautner-rel.

A színészekkel kapcsolatban, picit olyan érzésem volt, mintha egy Disney filmet néznék, többek között, mert annyi Disney-sztár volt benne (Chyna - Zsenipalánták, Cameron - Jessie, David Henrie - Wavely Place Varázslói).

Értékelés: 6/10

Egyszer megnézhető film, de többször tuti nem fogom megnézni. Ha még nem láttátok, és szeretitek Adam Sandler-t, akkor ne hagyd ki.

Read More | Olvass Tovább