2016. május 27., péntek

The Fosters S03/2: Kritika a harmadik évad második feléről

Sajnos kicsit visszaesett a minőség...

Már több mint egy hónapja megnéztem a sorozat téli epizódjait, ám abban a reményben, hogy az idő majd megszépíti a látottakat elvet követve szándékosan nem írtam egyből kritikát, egészen mostanáig. Az elv sajnos nem jött be, továbbra is meglehetősen felemásnak látom a harmadik évad második felét. Tény, hogy ezúttal is fordulatos és helyenként izgalmas epizódokat kaptunk, ugyanakkor végig az volt az érzésem, hogy túl sok mindent akarnak lenyomni a torkunkon a tíz rész során, ráadásul egyes szálak kísértetiesen hasonlítottak egy-egy régi esetre, ergo az írói kreativitás is úgy tűnik, hogy apadni látszik. Ráadásul az egész félévadot belengte a negatív hangulat, az Adams-Fosters családdal ugyanis több rossz dolog történt most, mint az elmúlt két évben, legalábbis nekem ez volt az érzésem, ráadásul egy haláleset is történt, amire eddig még nem volt példa.

Figyelem! A továbbiakban már Spoileres leszek.


A sorozat erőssége továbbra is az a tulajdonsága, hogy képesek az összes főbb karakternek kvázi külön sztorit írni, ám a szálak egybeérése ezúttal nem történt meg. Callie esetében kaptunk egy rendkívül unszimpatikus nőt, akitől már a kezdetektől fogva kvázi a falat tudtam volna kaparni, és no lám a végén kiderült, hogy csakis hátsó szándékai vannak. Ez a szál még nem is zavart annyira, hiszen sajnos a valóságban is vannak olyan emberek, éppen ezért ezt egy igen kidolgozott és tanulságos sztorinak könyvelem el, ellenben az ikrek biológiai apjának hirtelen felbukkanását nem tudtam mire vélni. Eleve a képbe hozása is elég fura volt, hogy Jesus egyik pillanatról a másikra meg akarta őt keresni. De nem is ezzel volt a bajom, hanem sokkal inkább azzal, hogy Ana-hoz hasonlóan Gabe is elég problémás, éppen emiatt tiszta déjá vu érzésem volt, hogy teljesen azt a vonalat fogják bejárni mint anno Ana esetében. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz ennek a vége, a legutóbbi alkalommal Gabe ugyanis kijelentette, hogy nem szeretne semmit sem az ikrektől, vagyis az sincs kizárva, hogy a folytatásban már nem fog feltűnni.


További negatívumként éltem meg a Jude-Connor páros parkolópályára tevését. Annyira szép utat jártak ők be ketten az elmúlt évadok során, hogy igenis megéreztem Connor hiányát, aki mindössze két epizódban volt csak jelen a tízből, de valójában olyan volt, mintha ott sem lenne, ugyanis eléggé nyúlfarknyi szerepet szántak nekik. Azért volt egy kis pozitívum is a távkapcsolatukban, hiszen Jude sokkal jobban előtérbe tudott kerülni, és teljes mértékben megérettem, amiért mert nyitni az új srác, Frank felé aki elég fura figura volt, de érthetőek voltak a cselekedetei és visszahúzódása, éppen ezért is érintett meg annyira a halála. Rendkívül szépen volt kivitelezve a zenés epizód vége, amikor felváltva mutatták a darabot, és Stef berontását abba a nevelőszülős házba, ahol anno Callie-t fizikailag bántalmazták. Én nem is emlékszem ennyire drámai helyzetre, amikor szó szerint levegőt is alig tudtam venni, és amikor kiderült, hogy későn érkeztek meg a rendőrök és, hogy konkrétan Frank lett az áldozat, nos én is együtt könnyeztem Steffel...


A végét leszámítva én nagyon élveztem a musicales részt, annyira bejöttek a dalok, na és persze Mariana és Mat hangszíne, hogy szerintem csak ezeket hallgattam. A Marianna-Matt pároshoz kapcsolódik egyébként az eddigi legdurvább és felháborítóbb cliffhanger is. Rettentően kíváncsi vagyok, hogy mit szánnak nekünk a készítők, hiszen az eddigi tapasztalatok alapján eltudom képzelni, hogy egy fontosabb szereplő súlyosan megsérül esetleg meghal a lövöldözés során, mint a One Tree Hill esetében, de egy Glee szintű zavargást is eltudok képzelni, azaz végül egyáltalán nem fog elsülni a fegyver. Szerencsére már nem sokat kell várni a rejtélyre, hiszen alig egy hónap múlva fog elrajtolni a negyedik évad.


Azért voltak itt még pozitív történések, elég csak Stef helyzetére gondolni, aki ezúttal egy igencsak súlyos témát kapott, ám ez csak még jobban összekovácsolta a családot, arról már nem is beszélve, hogy Stef csak még tovább nőtt a szememben. Eddig is nagyon szerettem a karaktert, ám ezúttal tényleg emelem a kalapom előtte, amiért képes volt ilyen súlyos döntéseket is meghozni. Stef mellett Brandon története tetszett még igazán, nagyon örültem neki, amiért próbált túllépni Callie-n, én pedig igenis azt az elvet vallom, hogy megtalálhatja a boldogságot a fiatal anyuka mellett, Callie pedig csak maradjon AJ-vel, bár most, hogy kiderült a nagy titok, és nemcsak a Stef és Lina, hanem kvázi az egész világ így valószínűleg a gyámhatóság is tudomást szerzett Callie és Brandon afférjáról, ennek még igen nagy következményei lesznek.

Értékelés: 8/10.
Bár haragszom az írókra, amiért nem voltak annyira összeszedettek, mint korábban, ettől függetlenül egy erős nyolc pontot még simán kitudok osztani a harmadik évad második felére, hiszen hiába voltak felemás érzéseim egyes részek alatt, élvezettel daráltam a sorozatot, és továbbra is az egyik hanem a legkedvencebb szériám. A folytatást tehát már nagyon várom, és bízom benne, hogy a negyedik évadban már visszatér a régi minőség.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Keresés