Sikerült a lehetetlen: megkedveltem Barbit!
Már a megjelenés óta szemezgettem a könyvel, hiszen az első kötetét nem is olyan régen olvastam el, ami az eddigi - teszem hozzá nem túl hosszú - olvasmányaim alatt még mindig egyértelműen a legmegosztóbb kategória győztese lehetne. Ezek után tehát kissé félve ugyan, de nekiláttam az olvasásnak, aztán egy idő után csak azt vettem észre, hogy egészen egyszerűen képtelen vagyok letenni a könyvet. Végül a vizsgaidőszak dacára három nap alatt olvastam ki a regényt, és ezúttal az olvasás után sokkal pozitívabb érzések töltöttek el, mint az első könyv végén. A továbbiakban résztetesen ki is fejtem, hogy miért.
Habár a Szeress jobban! elvileg a Barbibébi folytatása, ettől függetlenül azok is bátran a kezükbe vehetik, akik nem olvasták az első regényt, hiszen a két sztori között öt év telt el, ezáltal pedig a szereplők is változtak, így az első kötet nélkül is teljes mértékben érthetőek a cselekedeteik. A lényeges információk egyébként úgy is megemlítése kerülnek.
A sztori tehát öt évvel később veszi fel a fonalát, amikor is Barbi már régóta New Yorkban él, ahol teljesen visszafogottabb életmódot folytat, mint korábban, és tulajdonképpen bármit képes megtenni azért, hogy a régi önmaga vissza ne térjen. Emiatt pedig bizony súlyos döntéseket hoz meg, idővel azonban kénytelen rádöbbenni, hogy a rengeteg hazugsága egyáltalán nem vezet jóra. Eközben középiskolai legjobb barátjának, Krisznek is akadnak problémái, akinek egy nap derült égből villámcsapásként változik meg az addig gondtalannak hitt élete. Végül egy kis környezetváltozás gyanánt New Yorkba utazik, hogy átgondolja a történteket, ám eközben egy olyan személlyel találkozik, aki mindent felülírhat...
Az első könyv alapján nem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de a Szeress jobban! történései alapján sikerült megkedvelnem Barbit! Rengeteget változott előnyére a lány, és itt nem feltétlen a hazudozásaira vagy megalkuvásaira gondolok, hanem egészen egyszerűen "visszavett az arcából", változtatott az értékrendjén vagy mondhatnám akár azt is, hogy felnőtt, ezáltal pedig egy szerethető karakter lett. Teljes mértékben megérettem, miért nem volt képes szakítani Elliottal, még annak ellenére sem, ahogyan a férfi bánt vele. Majd amikor képbe került a titokzatos Noel, végig azt reméltem, hogy Barbinak lesz elég bátorsága ahhoz, hogy felvállalva önmagát képes lesz búcsút inteni sok éves kapcsolatának Elliottal, és Noel mellett találja majd meg a boldogságot.
Bár Barbi története is érdekes volt, Krisz sztorija sokkal jobban magával ragadott. A fiút már a Barbibébi során megkedveltem, a több szempontból is vonzó tulajdonságai miatt. Leginkább a realista felfogásai és a dolgokhoz való hozzáállása miatt szerettem meg igazán, és ez a folytatásban sem változott. Az elején rettentően sajnáltam, amiért zátonyra futott a párkapcsolata, ám amikor összeismerkedett Atlas Jonessal egyértelműen annak drukkoltam, hogy hagyja a fenébe Simont, és inkább próbálja meg a nehéz harcossal. Hihetetlen mennyire jól működött a kémia köztük, imádtam olvasni a közös kalandjaikról, olyannyira, hogy egyes részeket azóta már újból elolvastam.
A romantika mellett természetesen a krimi is jelen volt, ám ezúttal kisebb hangsúlyt kapott nagy örömömre, ugyanis többször is említettem, hogy manapság már nem nagyon tudnak lekötni az efféle nyomozós témák. Míg a Pesten történtek kissé hidegen hagytak, addig a Lola eltűnése körüli mizéria már sokkal jobban lekötött, hiszen kellően jól fel volt vezetve és a vége felé történt csattanó is igazán izgalmas lett, nem beszélve Noel titkáról. Az igazat bevallva már akkor sejtettem, hogy mit is rejtegethet valójában a fiú, amikor szóba került a pesti nyomozások kapcsán egy korábbi eset, ettől függetlenül viszont ezt sem tudnám felhozni negatívumként, pláne a végén lezajló Barbi-Leon beszélgetés miatt sem.
Értékelés: 8/10.
Minden összevetve rendkívül jól szórakoztam az olvasás közben, azonban azt nagyon sajnálom, hogy Barbi és Krisz története között nem volt nagyobb kapocs. Ez alatt pedig leginkább a barátságukat értem, rossz volt látni, hogy ennyire megromlott a viszonyuk, tulajdonképpen alig kommunikáltak egymással, amikor mégis megtették, akkor viszont sajnos eléggé felszínes dolgokról folyt a párbeszéd. Az erős nyolc pontot azonban mindenképpen megérdemli a regény, és én már alig várom a folytatást, ami nagyon remélem, hogy bekövetkezik, pláne azután, ahogyan véget ért.
Kinek ajánlom elolvasásra?
Először is krimi rajongók előnyben vannak, na meg azok is, akik odavannak Lakatos Levente munkásságáért, másodsorban pedig nemtől és korosztálytól függetlenül a nyitottabb szellemiségűek is nyugodtan esélyt adhatnak a könyvnek, már csak Krisz miatt. :)
Habár a Szeress jobban! elvileg a Barbibébi folytatása, ettől függetlenül azok is bátran a kezükbe vehetik, akik nem olvasták az első regényt, hiszen a két sztori között öt év telt el, ezáltal pedig a szereplők is változtak, így az első kötet nélkül is teljes mértékben érthetőek a cselekedeteik. A lényeges információk egyébként úgy is megemlítése kerülnek.
A sztori tehát öt évvel később veszi fel a fonalát, amikor is Barbi már régóta New Yorkban él, ahol teljesen visszafogottabb életmódot folytat, mint korábban, és tulajdonképpen bármit képes megtenni azért, hogy a régi önmaga vissza ne térjen. Emiatt pedig bizony súlyos döntéseket hoz meg, idővel azonban kénytelen rádöbbenni, hogy a rengeteg hazugsága egyáltalán nem vezet jóra. Eközben középiskolai legjobb barátjának, Krisznek is akadnak problémái, akinek egy nap derült égből villámcsapásként változik meg az addig gondtalannak hitt élete. Végül egy kis környezetváltozás gyanánt New Yorkba utazik, hogy átgondolja a történteket, ám eközben egy olyan személlyel találkozik, aki mindent felülírhat...
Az első könyv alapján nem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de a Szeress jobban! történései alapján sikerült megkedvelnem Barbit! Rengeteget változott előnyére a lány, és itt nem feltétlen a hazudozásaira vagy megalkuvásaira gondolok, hanem egészen egyszerűen "visszavett az arcából", változtatott az értékrendjén vagy mondhatnám akár azt is, hogy felnőtt, ezáltal pedig egy szerethető karakter lett. Teljes mértékben megérettem, miért nem volt képes szakítani Elliottal, még annak ellenére sem, ahogyan a férfi bánt vele. Majd amikor képbe került a titokzatos Noel, végig azt reméltem, hogy Barbinak lesz elég bátorsága ahhoz, hogy felvállalva önmagát képes lesz búcsút inteni sok éves kapcsolatának Elliottal, és Noel mellett találja majd meg a boldogságot.
A könyv szerzője, Lakatos Levente - Kép forrása: facebook.com/CsányiIstván
Bár Barbi története is érdekes volt, Krisz sztorija sokkal jobban magával ragadott. A fiút már a Barbibébi során megkedveltem, a több szempontból is vonzó tulajdonságai miatt. Leginkább a realista felfogásai és a dolgokhoz való hozzáállása miatt szerettem meg igazán, és ez a folytatásban sem változott. Az elején rettentően sajnáltam, amiért zátonyra futott a párkapcsolata, ám amikor összeismerkedett Atlas Jonessal egyértelműen annak drukkoltam, hogy hagyja a fenébe Simont, és inkább próbálja meg a nehéz harcossal. Hihetetlen mennyire jól működött a kémia köztük, imádtam olvasni a közös kalandjaikról, olyannyira, hogy egyes részeket azóta már újból elolvastam.
A romantika mellett természetesen a krimi is jelen volt, ám ezúttal kisebb hangsúlyt kapott nagy örömömre, ugyanis többször is említettem, hogy manapság már nem nagyon tudnak lekötni az efféle nyomozós témák. Míg a Pesten történtek kissé hidegen hagytak, addig a Lola eltűnése körüli mizéria már sokkal jobban lekötött, hiszen kellően jól fel volt vezetve és a vége felé történt csattanó is igazán izgalmas lett, nem beszélve Noel titkáról. Az igazat bevallva már akkor sejtettem, hogy mit is rejtegethet valójában a fiú, amikor szóba került a pesti nyomozások kapcsán egy korábbi eset, ettől függetlenül viszont ezt sem tudnám felhozni negatívumként, pláne a végén lezajló Barbi-Leon beszélgetés miatt sem.
Kíváncsi lettél? Rendeld meg itt!
Értékelés: 8/10.
Minden összevetve rendkívül jól szórakoztam az olvasás közben, azonban azt nagyon sajnálom, hogy Barbi és Krisz története között nem volt nagyobb kapocs. Ez alatt pedig leginkább a barátságukat értem, rossz volt látni, hogy ennyire megromlott a viszonyuk, tulajdonképpen alig kommunikáltak egymással, amikor mégis megtették, akkor viszont sajnos eléggé felszínes dolgokról folyt a párbeszéd. Az erős nyolc pontot azonban mindenképpen megérdemli a regény, és én már alig várom a folytatást, ami nagyon remélem, hogy bekövetkezik, pláne azután, ahogyan véget ért.
Kinek ajánlom elolvasásra?
Először is krimi rajongók előnyben vannak, na meg azok is, akik odavannak Lakatos Levente munkásságáért, másodsorban pedig nemtől és korosztálytól függetlenül a nyitottabb szellemiségűek is nyugodtan esélyt adhatnak a könyvnek, már csak Krisz miatt. :)
