Már alig várom a folytatást.
Mikor az első évadról írtam a kritikát, attól tartottam nagyon, hogy a nyitva hagyott szálak rossz kivitelezése miatt nehogy csökkenjen majd minőségileg a sorozat. Szerencsére a félelmem alaptalan volt, sőt mi több, annyi minden történt a második szezonban, hogy a készítőknek sikerült még feljebb rakni azt a bizonyos lécet, és már epekedve várom azt a pillanatot, amikor bedarálhatom majd nyár végén a harmadik évad első felét. :) A cliffhanger miatt mondjuk egy picikét morcos vagyok, bár nem hiszem, hogy nagy veszélyben lennének azok, akikre gondolok. Hű de nehéz spoilermentesen írni.
Éppen ezért a továbbiakban Spoileres leszek! Ha még nem láttad a második évadot, akkor szerintem ne olvasd tovább.
A második évad ott folytatódott, ahol az első véget ért, sőt Callie örökbefogadását az egész évad alatt elnyújtották, amiért alapesetben simán negatívumként sorolnám fel, mégis annyira jó jeleneteket okozott ez a helyzet, ami mellett nem tudok elmenni. Nem mellesleg pedig megismerhettük Callie biológia apjának családját, Quinn-éket, ahol is egyértelműen Callie féltestvére Sophia volt az aduász, aki már az elején furán viselkedett, de betudtam annak, hogy elkényeztetett és hisztis, és ezután jött a nagy csavar: kiderült ugyanis, hogy személyiségzavarban szenved. Ezzel pedig csak bővült az a hosszú lista, amin azok a témák szerepelnek, amiről igenis beszélni kell, mégis sajnos kevés széria alig vagy egyáltalán nem foglalkozik az esetekkel, a The Fosters pedig a legtermészetesebben áll a dolgokhoz, nagy örömömre.
A legtöbb sorozat esetén, ha elő is húznak egy-egy komolyabb szálat, az pár rész után megy a süllyesztőbe, és a legtöbbször még csak meg sem említik már (nagyon jó példa erre, a Glee lövöldözős része), a The Fosters esetében azonban ha el is felejtődik, pár rész után ismét előrángatják, és emiatt is szerettem meg igazán. De, hogy mire gondolok pontosan? Például a Girls United-es szálra, ami egyáltalán nem felejtődött el azzal, hogy leégett a ház, sőt az ott megismert karakterek külön szálakat kaptak, amelyek ismét csak tabu témákat döntögettek! Érdekes volt látni Kiara és Daphne problémáit, ahogy a kivitelezés is csodálatos volt. Callie karakterfejlődése pedig itt is tetten érhető, hiszen míg a sorozat Jude-on kívül nem kötődött senkihez sem, addig most már képes akár a törvényt is megszegni, csakhogy segíthessen a barátain.
Az Adams-Foster család többi tagja sem szorult ám a háttérbe a második szezonban, mindenki kapott ám saját szálat. Nem is értem, hogyan képesek az írók ennyi szál megalkotására 21 rész alatt. :) Ráadásul egytől-egyig mind tetszett, és jóformán teljesen hétköznapi problémákról beszélünk. Stef és Lena elhidegülését bár sajnálom, de valljuk be, már itt volt az ideje, ahogy az ikrek is megérdemelték a több időt. Egyedül Brandon esete nem tetszett annyira, főleg az évad második felében. Míg a balesete utáni őrlődését nagyon jól kezelték az írók, addig az évad végi turnéra menjek vagy inkább a zenetáborba már kevésbé tetszett. Valahol hétköznapi volt az egész, hogy nehéz jó döntést hozni ilyen esetben, mégis szerintem egy kicsit túlhúzták az egészet.
Utoljára hagytam a család legkisebb tagját, Jude-ot, természetesen szándékosan, ugyanis az ő történései külön bekezdést érdemel. Mindig is imádtam a kapcsolatát Connor-ral, éppen ezért nagyon örülök annak, ahol most az egész szál tart. Egyszerűen imádtam az egészet, ahogy a két fiú rájött, hogy többet érez egymás iránt, mint szimpla barátság. A készítőknek pedig jár egy hatalmas pacsi, amiért a mai világban képesek voltak megalkotni ezt az ártatlan gyerekszerelmet. Így is rengeteg tabutémával foglalkozott már a széria, ám kétségkívül a mostani a legnagyobb, legalábbis szerintem. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a sorsuk a továbbiakban. Az az érzésem, hogy Connor szigorú apja még igen bekavarhat nekik...
A legtöbb sorozat esetén, ha elő is húznak egy-egy komolyabb szálat, az pár rész után megy a süllyesztőbe, és a legtöbbször még csak meg sem említik már (nagyon jó példa erre, a Glee lövöldözős része), a The Fosters esetében azonban ha el is felejtődik, pár rész után ismét előrángatják, és emiatt is szerettem meg igazán. De, hogy mire gondolok pontosan? Például a Girls United-es szálra, ami egyáltalán nem felejtődött el azzal, hogy leégett a ház, sőt az ott megismert karakterek külön szálakat kaptak, amelyek ismét csak tabu témákat döntögettek! Érdekes volt látni Kiara és Daphne problémáit, ahogy a kivitelezés is csodálatos volt. Callie karakterfejlődése pedig itt is tetten érhető, hiszen míg a sorozat Jude-on kívül nem kötődött senkihez sem, addig most már képes akár a törvényt is megszegni, csakhogy segíthessen a barátain.
Az Adams-Foster család többi tagja sem szorult ám a háttérbe a második szezonban, mindenki kapott ám saját szálat. Nem is értem, hogyan képesek az írók ennyi szál megalkotására 21 rész alatt. :) Ráadásul egytől-egyig mind tetszett, és jóformán teljesen hétköznapi problémákról beszélünk. Stef és Lena elhidegülését bár sajnálom, de valljuk be, már itt volt az ideje, ahogy az ikrek is megérdemelték a több időt. Egyedül Brandon esete nem tetszett annyira, főleg az évad második felében. Míg a balesete utáni őrlődését nagyon jól kezelték az írók, addig az évad végi turnéra menjek vagy inkább a zenetáborba már kevésbé tetszett. Valahol hétköznapi volt az egész, hogy nehéz jó döntést hozni ilyen esetben, mégis szerintem egy kicsit túlhúzták az egészet.
Utoljára hagytam a család legkisebb tagját, Jude-ot, természetesen szándékosan, ugyanis az ő történései külön bekezdést érdemel. Mindig is imádtam a kapcsolatát Connor-ral, éppen ezért nagyon örülök annak, ahol most az egész szál tart. Egyszerűen imádtam az egészet, ahogy a két fiú rájött, hogy többet érez egymás iránt, mint szimpla barátság. A készítőknek pedig jár egy hatalmas pacsi, amiért a mai világban képesek voltak megalkotni ezt az ártatlan gyerekszerelmet. Így is rengeteg tabutémával foglalkozott már a széria, ám kétségkívül a mostani a legnagyobb, legalábbis szerintem. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a sorsuk a továbbiakban. Az az érzésem, hogy Connor szigorú apja még igen bekavarhat nekik...
Értékelés: 10/10.
Ilyen értékelés után mi mást lehetne adni, mint maximális pontszámot. Nagyon remélem, hogy még évekig képernyőn lesz a sorozat, ugyanis a Glee után úgy érzem a The Fosters az a sorozat még, ami igenis egyszerűen és nagyszerűen foglalkozik a fontos témákkal. Ami pedig az évadzáró részt illeti, azt gyanítom, hogy csak Ana babája nem élte túl a balesetet, talán még Ana sem, de nem hiszem, hogy az ikrek közül bárki is meghalna, annak ellenére sem, hogy Jake T. Austin már nem lesz állandó szereplő a harmadik évadban. Ha még nem néztetek bele a sorozatba, akkor azt javaslom ideje tartani egy gyors darát. :)
Ilyen értékelés után mi mást lehetne adni, mint maximális pontszámot. Nagyon remélem, hogy még évekig képernyőn lesz a sorozat, ugyanis a Glee után úgy érzem a The Fosters az a sorozat még, ami igenis egyszerűen és nagyszerűen foglalkozik a fontos témákkal. Ami pedig az évadzáró részt illeti, azt gyanítom, hogy csak Ana babája nem élte túl a balesetet, talán még Ana sem, de nem hiszem, hogy az ikrek közül bárki is meghalna, annak ellenére sem, hogy Jake T. Austin már nem lesz állandó szereplő a harmadik évadban. Ha még nem néztetek bele a sorozatba, akkor azt javaslom ideje tartani egy gyors darát. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése