Könyvkritika: Colleen Hoover - Finding Cinderella: Helló, Hamupipőke

Nehéz elhinnem, hogy véget ért a könyvsorozat...

Nemrégiben elolvastam a Hopeless sorozat utolsó kötetét is, ami tulajdonképpen nem is túlságosan kapcsolódik az előző két könyvhöz, hiszen a szóban forgó alkotásban Sky és Holder csupán mellékszereplők, és valójában a legjobb barátaik, Six és Daniel vannak a középpontban. Bevallom őszintén, furcsa kettősséggel álltam neki az olvasásnak, hiszen egyrészről tisztában voltam azzal, hogy a Fiding Cinderella nem fog olyan kemény témát boncolgatni, mint a Hopeless, másrészt viszont Six és Daniel az előző két könyvben nagy kedvencem volt, hiszen rendkívül érdekes személyiségek. Nagy szerencsére egyáltalán nem kellett csalódnom Colleen Hooverben, hiszen megmutatta, hogy tragikus vagy szomorú események nélkül is képes végig fenntartani az olvasó érdeklődését. A pozitív beharangozó után pedig szerintem már kitalálható, hogy mennyire tetszett az utolsó kötet is, és mérhetetlenül szomorú vagyok, amiért véget ért ez az utazásom.

Szóval, akik olvasták már az előző két regényt, azok valószínűleg már tisztában vannak vele, hogy sem Six, sem pedig Daniel nem egyszerű karakterek, hiszen mindketten az átlagtól picit eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, ami egyáltalán nem baj, sőt ettől lesznek csak igazán érdekesek, ezáltal pedig nagy öröm volt látni, ahogy a történet során szó szerint egyre jobban egymásra találnak. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy az egész könyv egy nagy giccs, akkor közlöm, hogy szó sincs erről, már a nyitása sem nevezhető hétköznapinak. Éppen ott veszi fel a regény a fonalat, amikor is Daniel és Six megismerkednek egymással a takarítószer raktárban, ám tulajdonképpen nem is megismerkedés, hiszen az egész a sötétben zajlik, illetve a nevüket sem árulják el egymásnak. Egyébként durva, mert ebből egy részletet már a Losing Hopeban is olvashattuk, ám akkor még nem derült fény a lány kilétére. Ezt követően Six Olaszországba utazott, Daniel pedig próbálta megtalálni az ő Hamupipőkéjét.

Bár Six nem ment át olyan szörnyűségeken, mint a legjobb barátnője, valahol mégis selejtesnek érzi magát, hiszen eddig még nem talált rá a szerelem, a fiúk pedig sokszor visszaéltek a lehetőséggel, emiatt ki is alakult róla egy kevésbé vonzó hírnév. Ettől függetlenül egy nagyon vicces és bohókás lány valójában, akivel bizony történt egy-két dolog Olaszországban, amire csak a regény vége felé derül fény, ez a bizonyos esemény pedig elég váratlan volt, mégis úgy érzem, hogy kellett az bele, amitől csak még jobb és nem utolsósorban reálisabb lett az egész.

Daniel is nagy kedvenc, hiszen teljes mértékben eltér az átlagos osztálytársaitól. A legvonzóbb tulajdonsága egyértelműen az, hogy nem fél kimondani azt amire gondol. Ja persze, és nem utolsó sorban nagyon frappáns beceneveket tud kitalálni. Viccet félretéve, örömteli volt olvasni, ahogy egyre jobban beleszeretnek egymásba, a könyv végén pedig Daniel monológja különösen tetszett. Ebből és még sok másból is egyértelműen látszott, hogy valóban beleszeretett Sixbe, az érzés pedig kölcsönös volt, hiszen végül a lány bemutatta barátját a családjának.

Értékelés: 10/10.
És igen, ennyit tudtam spoilermentesen írni, ezúttal pedig teljes mértékben hanyagolni fogom a spoilereket, inkább olvassátok el ti is. Ezek után a szavak után, szerintem nem meglepő, ha maximális pontszámmal jutalmazom meg a regényt. Egyértelműen nem egy szokványos love story a könyv, szerkezetileg pedig a lehető legpontosabban van kidolgozva. Egyedül csak azt sajnálom, hogy aránylag egész rövid volt, de lehet, hogy jobb is így.

Kinek ajánlom elolvasásra?
Elsősorban a YA fanok vannak előnyben, na meg persze a Hopeless olvasók, ezen felül pedig bárkinek, akik szeretik a romantikus, de nem a giccses változatú könyveket. :)

Kíváncsi lettél? Rendeld meg itt!

Read More | Olvass Tovább

Könyvkritika: Colleen Hoover - Losing Hope: Reményvesztett

Bár nem volt tökéletes, mégiscsak imádtam a könyvet!

A tökéletes Hopeless után maradtam a kaptafánál, és elolvastam a könyvsorozat második részét, ami tulajdonképpen nem is második rész, hiszen nem a történet folytatódott tovább, hanem az eddig történteket ezúttal Holder szemszögéből élhettük át ismét, ám előtte még volt rá lehetőségünk, hogy kicsit jobban megismerjük a karaktert. Őszintén szólva kicsit tartottam attól, hogy nem lesz annyira izgalmas és magával ragadó úgy, hogy a fontos eseményeket már előre lehetett tudni, ám szerencsére a félelmem alaptalan volt, a cselekmények közben íródott leveleket például egyenesen imádtam! Sajnos azért a Losing Hope-ban már találtam egy-két zavaró momentumot, amikre természetesen ki is fogok térni a továbbiakban.

Bár tulajdonképpen nem kötelező elolvasni a Hopeless-t, mielőtt nekikezdenél a regény olvasásának, azért én mégiscsak erősen ajánlom, ugyanis Sky szemszögéből kicsikét nagyobbat ütnek az átélt szörnyűségek, legalábbis szerintem. Mint azt ahogy már említettem a Losing Hope középpontjában Dean Holder áll, akinek egyáltalán nem mondható átlagosnak az élete. Először is gyermekkorában végig kellett néznie, ahogy a legjobb barátját elrabolják, ezt a traumát pedig azóta sem tudta feldolgozni. Ha mindez nem lenne elég, évekkel később az ikertestvére Less váratlanul öngyilkos lesz, Dean gyászát pedig a hirtelen felbukkanó Sky enyhíthetné, ám ismerkedésük közben szörnyű régi események törnek napvilágra...

Mi tagadás, Dean-t már a Hopeless-ben megszerettem, és ez a továbbiakban sem változott. Iszonyatosan rossz volt újraolvasni azokat a bizonyos borzadalmakat, Dean szemszögéből pedig egyes momentumok más értelmezést is kaptak, aminek külön örülök. Azt pedig még jobban tudom díjazni, hogy egyes szituációkat Dean rövidebben mesélt, mint anno Sky, de voltak fordított esetek is, az új jelenetekről nem is beszélve. A legjobban a kanapés esett tetszett, de a Holder és Breckin haverságáról szóló részek is odacsaptak rendesen!

Szerencsére most sem kellett hiányolnunk a humort, és az ütős beszólásokat, amit ezúttal főképp Holder legjobb barátja Daniel szolgáltatott. Daniel egy rettentő érdekes karakter, aki ha jelen van, akkor még a legdrámaibbnak tűnő helyzetet is képes kb. egyetlen beszólásával komikussá varázsolni, irigylem is őt ezért a tulajdonságáért.

A könyv értékelése Spolieresen!

Akárcsak Holder, úgy én is szentül megvoltam győződve arról, hogy Less sosem beszélt senkinek sem az átélt borzalmakról, ezért is taglóztam le rendesen a végén, amikor is kiderült, hogy a szülők nagyon is tisztában voltak a traumával, ami ellen mindent bevetetettek, ám sajnos mégsem volt elég ahhoz, hogy megmentsék a lányukat. A szerencsétlenség ellenére nagyon örülök annak, hogy végül így alakult minden ahogy, hiszen ezáltal végre Holder is képes volt megbocsájtani magának. Hasonlóan dobtam egy hátast, amikor kiderült, hogy Less és az édesanyja évekkel ezelőtt egyszer már találkozott Sky-al, ezzel pedig azt is megcáfolták, hogyha Holder hamarabb összefut a lánnyal, akkor elkerülhető lett volna a húga halála...

Értékelés: 9/10.

Minden szempontból egy felkavaró, érzelmileg tisztára hullámvasút volt Colleen Hoover eme zseniális alkotása is, ami azonban nem volt teljesen tökéletes, emiatt pedig levonok egy pontot. És, hogy mi zavart az egészben? Ahhoz képest, hogy elvileg egy fiú írta az egészet, néha kicsit olyan érzésem volt, mintha egy lány írta volna. Az addig oké, hogy voltak benne kisebb káromkodások, mégis helyenként túlságosan olyan szavakat és körülírásokat használt, amit fiúk általában nem szoktak. Ettől az apróbb hibától eltekintve azonban bátran ajánlom elolvasásra a könyvet, továbbra is minden korosztály és nem számára! Hamarosan megjelenik a sorozat utolsó kötete, melyben a két főszereplő legjobb barátairól lesznek a középpontban, vagyis Sixx és Daniel megismerkedését követhetjük majd nyomon. Mivel mindkét karakter nagy favorit nálam, mondanom se kell, mennyire várom már a megjelenést!

Read More | Olvass Tovább

Könyvkritika: Colleen Hoover - Hopeless: Reménytelen

Teljes mértékben magával ragadott a könyv.

Több hónapos kihagyás után végre ismét visszatértem a könyvolvasáshoz, ráadásul egy ilyen remekmű után valószínűleg nem mostanában fogok megállni, így a terveim szerint az ősz folyamán jó pár könyvkritikát olvashattok majd az oldalon. :) Visszatérve a kritika tárgyára, Colleen Hoover alkotását, a Hopeless-t első körben egy tipikus New Adult könyvnek néztem, amelyben többek között olyan hétköznapinak tűnő problémákkal kell majd megküzdenie a regény főhősének,  hogy hogyan is fog beilleszkedni a középiskolába, na és persze a romantikus részre is fel voltam készülve. Ehhez képest, bár ezekről is nyilvánvalóan szó esett, mégis, úgy körülbelül a könyv felénél igencsak érdekes és megdöbbentő információk derültek ki, amelyek alapján fordulatos végkimenetelre számítottam, mégis végül mindent összevetve nem kicsit lepődtem meg az egészen, amikor a végén lehullt a lepel mindenről, és a lezárás sem volt piskóta... Szó szerint még mindig meg vagyok kissé rökönyödve, pedig már két napja befejeztem, ami szerintem nagy szó.

Mielőtt bármi konkrétumra kitérnék, egy kis kedvcsinálóként lássuk úgy nagyjából, hogy miről is szól valójában a Hopeless, azaz röviden felvázolom az alapsztorit.

A történet középpontjában a 17 éves Sky áll, aki korántsem mondható átlagos kamaszlánynak, és nem amiatt, mert évekkel ezelőtt örökbe fogadták, hanem mert tulajdonképpen másképp éli az életét, mint a vele egykorúak. Egyrészről mindig is magántanuló volt, másrészt az anyjának köszönhetően teljesen el van zárkózva a technikai vívmányoktól, harmadrészt pedig számára mást jelentenek a pasik: hiába próbálkozott már állítása szerint rengeteg fiúval, egyszerűen nem váltották ki belőle a kívánt hatást, éppen ezért a szexig még sosem ment el. Ebből a kis burokból idővel kiszabadul, hiszen a végzős évét saját döntése alapján már a helyi középiskolában szeretné elkezdeni, és bizony ekkor jelentkeznek a gondok is, hiszen a fiúkkal kapcsolatos 'hírneve" megelőzte őt, éppen ezért sok diák célpontjává válik, és a legjobb barátnője, Sixx nélkül kell átvészelnie mindent, aki ideiglenesen Olaszországba költözött. Mindemellett azonban a jóból is kijut a lánynak, ugyanis megismerkedik a rejtélyes és jóképű Dean Holder-rel, aki mellett azonban a történések csak még inkább bonyolódnak.

Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egészben nem találtam semmi kivetnivalót sem, mind a karakterek, mind pedig a történet magával ragadó és kész. Már első pillanatra megfogott Sky engem, mégpedig a belevalósága miatt, képes elengedni a füle mellett mindenféle szitkozódást és megalázást, sőt a legtöbb esetben még felül is kerekedett társain és egy-egy szúrós megjegyzéssel mondhatnám azt is, hogy ő került ki győztesen a konfliktusból. Nemcsak Sky-t sikerült megkedvelnem, Sixx beszólásaiért és habitusáért például egyenesen odavoltam, ahogy Breckin személyisége is csak növelte az így sem kicsi élvezhetőségi faktort. Kicsit sajnáltam is, hogy aránylag kevés idő jutott a két karakterre, ám nincs ok a búsulásra, hiszen elvégre a folytatásban is benne lesznek. Nem csak az iskolás szállal bánt rendkívül jól az író, hanem a romantikus részekért is odáig voltam, Sky és Holder nagyon aranyosak voltak a megismerkedésüktől kezdve a bonyodalmakig, azt követően pedig egyértelműen bebizonyították mennyire összeillenek egymáshoz, és minden helyzetben képesek kitartani a másik mellett. Mindketten valamilyen szinten kicsikét defektesek, lehet, hogy pont emiatt passzoltak egymáshoz, legalábbis az elején ez jött le nekem, aztán persze a végén kiderült, hogy a sztorijuk mennyire is kapcsolódik egymáshoz.

Kész, eddig tudtam viszonylag Spoilermentesen fogalmazni, a végkifejlet értékelése közben azonban már Spoileres leszek!

Ahogy már említettem, a regény közepe fele kicsit más témát vett a sztori, és szembesülhettünk Sky múltjával, pontosabban egyre sűrűbben olvashattunk a lány tizenhárom évvel ezelőtti emlékeiről, amelyek bizony eléggé rémesek. Amikor először szóba került, mennyire furcsán bánt vele az édesapja, már akkor sejtettem, hogy mi is állhat a háttérben, mégis a végén szó szerint le esett az állam több szempont miatt is. Minden tiszteletem Colleen Hoover-é, amiért képes volt ezt a pedofíliás témát elővenni, és amiért ennyire valóságosan ábrázolta az egészet. Sky és Holder történetén is dobtam egy kis hátast, azzal tisztában voltam, hogy évekkel ezelőtt már találkoztam, ám azt nem gondoltam volna, hogy jó barátok is voltak, egészen addig amíg Karen ki nem ragadta a kislányt a környezetből. Nemcsak az igazsághoz vezető út, hanem maga a végkifejlet is csavaros volt ám: bár mélységesen elítélő volt Sky apjának a tette, mégis sajnáltam egy picit a halálát...

Értékelés: 10/10.

Oltári nagyot csalódtam a regényben, természetesen csakis kizárólag pozitív értelemben. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire csavaros, kiszámíthatatlan, érdekes, vicces és sajnos szomorú lesz az egész. Egyáltalán nem egy tipikus New Adult-os lányregény, tiszta szívből tudom ajánlani a könyvet olvasásra, kortól és nemtől függetlenül! Én pedig azt hiszem még ma elkezdem magam a Losing Hope: Reményvesztett olvasását, amiben Holder van a középpontban, és még jobban megismerhetjük a történetét, a szülei válásától Less tragédiájáig.

Read More | Olvass Tovább