A to Z: Az első évadról

Eléggé felemás minőség jellemezte a teljes évadot.

Még Augusztusban ledaráltam a sorozat első és egyetlen évadát, azóta is keresem a szavakkal, amelyekkel jellemezni lehetne a látottakat. A darálással egyébként nem volt nehéz dolgom, hiszen összesen tizenhárom rész készült el belőle, amik alapján bizony megtudom érteni az amerikai nézőket, miért nem kattantak rá az A to Z-re, mert bizony hiába volt aranyos és cuki az egész légkör, ha tele volt kihagyott ziccerekkel és érthetetlen történetvezetéssel....

Spoileresen folytatom a továbbiakban.

A legeslegnagyobb problémám az egésszel az volt, hogy nem volt a részek között kapcsolat, ennek köszönhetően pedig a sztori sem haladt túlságosan előre. Minden epizódban más és más problémák vetődtek fel, amik alapvetően nem voltak rosszak, de valahogy mégiscsak elvárta volna a néző azt, hogy több olyan szál legyen, amiknek a kibontakozása vagy megoldása több részen keresztül tartson. Legalábbis én nagyon is vevő lettem volna rá. Arról nem nem is beszélve mennyire idegesítő volt a főcím már egy idő után, pláne így, hogy egyszerre néztem meg a teljes évadot.

Azért, hogy jót is mondjak, a főszereplők a folytatásban is rendkívül aranyosak és szimpatikusak voltak, és a pilothoz képest sikerült őket egy kicsit mélyíteni/árnyékolni is, ami mindenképpen pozitívan értékelendő. Míg Andrew szinte az elejétől kezdve nyitott könyv volt, addig Zelda az édesanyja halála után nyílt meg igazán, ami epizódot egyébként különösen élveztem, és nem a tragédia miatt, hanem Zelda családja miatt.

Zelda és Andrew barátjai viszont már nem brillíroztak ennyire, sőt mi több Stu néha már túl sok is volt nekem, emiatt pedig helyenként igencsak csökkent az élvezhetőségi faktor. Szerencsére azonban volt még epizód vagy inkább vendégszereplők is, a karaktereik által pedig néha új színt kapott egy-egy jelenet. A legjobban Dreama Walker karaktere maradt meg bennem, aki az évadzáró epizódban tűnt fel, mint Andrew volt barátnője.

Értékelés: 6/10.

Mindent összevetve nem volt annyira rossz a sorozat, de egyáltalán nem bánkódok amiatt, hogy nem kapott második évadot, amire egyébként már az elején lehetett számítani. Voltak jó és rossz pillanatai is a szériának, én mindenesetre nem bántam meg, hogy időt szántam rá, és nagyon remélem, hogy a két főszereplőt, vagyis Cristin Miliotit és Ben Feldmant hamarosan viszontláthatjuk majd egy másik produkcióban. :)

 

Read More | Olvass Tovább

Pilotkritika: A to Z

Nem volt rossz kezdés, bár kételkedem a továbbiakban.

Mikor írtam az Upfronts-okról, 100 %-os volt a várási fok a sorozattal kapcsolatban, és látva az első részt, szerencsére nem kellett csalódnom. Azonban kételkedem, egy kicsit, ugyanis elég nehéz elképzelni az ilyen formátumot sorozatban. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha inkább film készül belőle, mondom ezt az első rész alapján, de természetesen még minden adott hozzá, hogy tényleg egy jó sorozatot kihozzanak az egészből. A pilot nekem bejött, mind karakterek, mind színészek szempontjából, Cristin Milioti pedig annyira bájos, hogy megérdemelt, már egy főszerepet. :) Stílusában szerintem egy kicsit hajaz a How I Met Your Mother-hez, remélem nem csak egy másolat lesz.

Próbálok Spoilermentes kritikát írni, remélem sikerülni fog. :)

Az első részben láthattuk, hogy ismerkedik meg Andrew és Zelda, és a továbbiakban a kapcsolatukat figyelhetjük majd meg, ám már az elején van egy kis csavar a sztoriban, hisz pontosan tudjuk, meddig lesznek együtt. Ebben a szempontból mindenképpen más, mint a How I Met Your Mother, mégis hangulatilag hasonló, valamin Zelda a pilot alapján nagyon hasonló Tracy-hez, Andrew-nak pedig sok olyan romantikus tulajdonsága van, mint Ted-nek. Azért azt megjegyezném, hogy érdekes a munkájuk, hisz általában egy társkereső cégnél inkább nők szoktak dolgozni, ezzel ellentétben itt Andrew dolgozik ugyebár, Zelda pedig kemény, de sikeres ügyvéd. Az egész rész alatt fülig ért a szám, ugyanis annyira feel good hangulatot árasztott, hogy öröm volt nézni, és kész, ám ez korántsem jelenti azt, hogy tökéletes volt. E kritika írása közben sokat gondolkodtam, hogy vajon mit hiányoltam benne, de konkrétan nem tudom megmondani, csak azt, hogy jó kezdet volt, mégis lehetett volna jobb.

A mellékszereplők is nagyon érdekesek voltak, Stu és Stephie érdekes karakternek tűnnek első benyomásra, ezért remélem mélyítik majd őket, akár a főszereplőket, mert szeretnék minél többet megtudni róluk, de persze csakis úgy, hogy nem rágnak mindent a szánkban, hanem tök logikus módon beleépítik a sztoriba. Miközben az IMDB-n keresgéltem a nevek után - hisz idő kell ahhoz, hogy megjegyezzem a karakterek nevét - ekkor tudtam meg, hogy a narrátor Katey Segal. Én nagyon örülnék neki, ha egy két epizódban ő is megjelenne, hisz a Sons of Anarchy-nak a hetedik évad lesz az utolsó.

Értékelés: 7/10.

Kezdésnek nem volt rossz, mindenképpen beletekintek majd a folytatásba is, de erre szerintem majd csak télen kerül sor. Szerencsére nem volt túl addiktív anyag, hogy epekedve várjam a folytatást. Ettől függetlenül tényleg csak ajánlani tudom a sorozatot, legfőképp azoknak, akik szeretik a romantikus sorozatokat. Kíváncsi vagyok milyen nézettséget fog elérni, szerintem stílusából adódóan gyors kasza lesz, vagy ha nem is gyors, de nem igen hiszem, hogy lesz második évad. De ne legyen igazam.

Read More | Olvass Tovább