Új kedvencet avattam!
Azóta el akartam már olvasni a könyvet, amióta kiderült, hogy meg fog jelenni. Végül a tervezett decemberi olvasás átcsúszott januárra, ám ez mintsem változtat azon a tényen, miszerint rettenetesen élveztem a könyvet. Annyira magába szippantott Márk és Olivér története, hogy az alvásidőmet beáldozva hajnali kettőig le sem tudtam tenni, összességében pedig picivel kevesebb, mint 24 óra alatt ki is végeztem, ami nálam egyértelműen egy új rekord. Végül egy picit csalódott is voltam, hiszen annyira olvastam volna még tovább, de aggodalomra semmi ok, a tervek szerint ugyanis folytatódni fog a regény, igaz a második könyvben már a két főhős barátai, Viki és Botond lesznek az előtérben, de azért remélem, hogy Márk és Olivér is meg-megjelennek majd a történetben.
A Túl szép középpontjában a túlsúlyos Márk áll, akit alkatából adódóan az osztálytársai rengeteget bántottak, ráadásul egy idő után a családjában sem találhatott már maradéktalanul biztos menedéket, éppen ezért amilyen gyorsan csak lehetett, mindent maga mögött hagyva a fővárosba költözött, ahol szerencsére nem kellett teljesen egyedül boldogulnia, hiszen legjobb barátnőjével, Dorinával együtt vágott neki a pesti életnek. A bonyodalmak csak akkor kezdődnek el igazán, amikor megismerkedik Olivérrel, a piszkosan jóképű, tehetséges, világbajnok úszóval, aki a doppingbotránya után kénytelen kvázi újjáépítenie az életét, hiszen a gyerekkora óta dédelgetett álma vagyis az úszókarrierje egycsapásra derékba tört, merthogy egyetlen egyesület sem hajlandó foglalkozni a fiúval. A sors tehát úgy hozza, hogy Márk és Olivér kénytelen együtt dolgozni egy zsúfolt kis irodában, ahol egy idő után barátság alakul ki közöttük, majd ez a szimpátia kezd komolyabbá fordulni, és csak ezután jönnek a bonyodalmak.
Habár én még nem olyan régóta ízlelgetem a könyvek világát, abban szinte biztos vagyok, hogy Tibi ezúttal is egy egyedülálló történetet kreált, mivel tudtommal nem jelent még meg hazánkban olyan könyv, amiben egy túlsúlyos fiú lenne a középpontban, ráadásul mindezt LMBT témába burkolva. Utóbbi egyébként ne riasszon el senkit sem, hiszen egy-két fejezettől eltekintve ez a fajta közeg egy hetero kapcsolatban is megállná a helyét, egy túlsúlyos fiúnak ugyanis akkor sem lenne túl sok önbizalma, illetve kételkedne önmagában, ha egy jóképű és adonisz srác helyett egy végtelenül csinos lánynak tetszene meg.
Ugyan mindkét fiút szinte az első perctől fogva megkedveltem, mégis ha választanom kellene, akkor egyértelműen Márkra esne a voksom. Egyrészről azért, mert mivel én is hosszú éveken keresztül súlyfelesleggel küszködtem, teljes mértékben azonosulni tudtam a problémáival, másrészt pedig azért is szerettem meg jobban a fiút, mert elképesztő nagy karakterfejlődésen ment át a srác a történet során, és ez igenis becsülendő dolog. És akkor még a belső tulajdonságairól nem is beszéltem, amelyek alapján bizton állíthatom, hogy Márkot nem lehet nem szeretni. Hihetetlen, hogy az őt ért szörnyűségek ellenére mégis mennyire ártatlan tudott maradni, gondolok itt például arra, hogy nem szereti az obszcén szavakat valamint a barátaival való törődésre is irigylésre méltó.
Márk mellett Olivér is átesett egy kisebb jellemfejlődésen, ami egyértelműen Márknak köszönhetően tudható be. Míg a regény elején csakis a stílusa illetve beszólásai miatt szimpatizáltam a fiúval, addig ahogy haladtunk előre a történetben - és ezzel együtt rájött, hogy nem minden fekete és fehér - én is egyre jobban megkedveltem már nem csak a stílusa, hanem egészen egyszerűen a személyisége miatt. Bár igazság szerint már akkor a megszerettem az úszóbajnokot, amikor megismerhettük a szüleit, pontosabban az édesanyját. Nagyon kellett ez a kisebb szál a regénybe, hiszen ezáltal értettem meg igazán a cselekedeteit, és ezáltal lett sokkal árnyaltabb a személyisége.
Persze azért akadtak ám mellékszereplők is a könyvben, akik közül egyértelműen Dorina kapott nagyobb teret. Nos, mit mondjak, a kezdeti rokonszenv ellenére a vele történt események után végül egy eléggé megosztó személyiségnek könyveltem el. Természetesen megértem én, hogy miért is viselkedett úgy a legjobb barátjával ahogy, mégis valahogy azt vártam volna, hogy hamarabb észhez kap, és rendezi viszonyát Márkkal. Ez végül megtörtént, és talán jobb is így, hogy pont akkor történt, amikor, ugyanis így talán még reálisabb lett az egész történet. Botondra és Vikire már kevesebb idő jutott, ám ezalatt a kevés idő alatt is sikerült megkedvelnem őket, így örömmel elolvasom majd a második kötetet, ami ahogy már említettem a kettejük történetéről fog majd szólni.
Végezetül az utolsó bekezdésben már spoileres leszek.
Őrületesen jó a regény felépítése, imádtam minden egyes mozzanatát, ahogyan Márk és Olivér egyre inkább megismerik egymást, eközben pedig titkon mindketten abban reménykednek, hogy talán több is kialakulhat köztük szimpla barátságnál. Ahogy azt már korában szóba került, Márk karakterfejlődése csodálatos. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy leküzdje azokat a magával szemben felállított rossz tulajdonságokat, amik a társadalom kapcsán tudatosultak benne, és bár még a könyv végén sem sikerült maradéktalanul megnyílnia, ettől függetlenül egyértelműen jó úton halad ahhoz, hogy végül elérje a célját. A maga köré épített várfal nagy része bizony már megrepedezett, Olivér és a barátai segítségével pedig ez a folyamat szerencsére nem fog leállni.
Értékelés: 10/10.
Egy ilyen kritika után szerintem senkit sem lep meg, hogy maximális pontszámmal illetem meg a könyvet. Tudom, sokszor mondják azt, hogy a belső sokkal fontosabb a külsőnél, ám ezen sokszor csak legyintettem, hiszen az emberek sajnos sokszor vannak tele előítéletekkel. A Túl szép azonban számomra egyértelműen bebizonyítja azt, hogy ennek a mondásnak igenis van valóságalapja, amit külön köszönök. Én tehát új kedvencet avattam, és azt már most előre kimerem jelenteni, hogy idén még biztosan kezembe fogom venni a könyvet. :)
Kinek ajánlom elolvasásra?
Őszintén szólva én szerintem bárki nyugodt szívvel a kezei közé vehetné a könyvet, már csak a fontos üzenete miatt is, azonban tisztában vagyok vele, hogy mivel ez mégiscsak egy LMBT témájú könyv, így azok az olvasók vannak előnyben, akiket nem riaszt el a téma.
A Túl szép középpontjában a túlsúlyos Márk áll, akit alkatából adódóan az osztálytársai rengeteget bántottak, ráadásul egy idő után a családjában sem találhatott már maradéktalanul biztos menedéket, éppen ezért amilyen gyorsan csak lehetett, mindent maga mögött hagyva a fővárosba költözött, ahol szerencsére nem kellett teljesen egyedül boldogulnia, hiszen legjobb barátnőjével, Dorinával együtt vágott neki a pesti életnek. A bonyodalmak csak akkor kezdődnek el igazán, amikor megismerkedik Olivérrel, a piszkosan jóképű, tehetséges, világbajnok úszóval, aki a doppingbotránya után kénytelen kvázi újjáépítenie az életét, hiszen a gyerekkora óta dédelgetett álma vagyis az úszókarrierje egycsapásra derékba tört, merthogy egyetlen egyesület sem hajlandó foglalkozni a fiúval. A sors tehát úgy hozza, hogy Márk és Olivér kénytelen együtt dolgozni egy zsúfolt kis irodában, ahol egy idő után barátság alakul ki közöttük, majd ez a szimpátia kezd komolyabbá fordulni, és csak ezután jönnek a bonyodalmak.
Habár én még nem olyan régóta ízlelgetem a könyvek világát, abban szinte biztos vagyok, hogy Tibi ezúttal is egy egyedülálló történetet kreált, mivel tudtommal nem jelent még meg hazánkban olyan könyv, amiben egy túlsúlyos fiú lenne a középpontban, ráadásul mindezt LMBT témába burkolva. Utóbbi egyébként ne riasszon el senkit sem, hiszen egy-két fejezettől eltekintve ez a fajta közeg egy hetero kapcsolatban is megállná a helyét, egy túlsúlyos fiúnak ugyanis akkor sem lenne túl sok önbizalma, illetve kételkedne önmagában, ha egy jóképű és adonisz srác helyett egy végtelenül csinos lánynak tetszene meg.
Ugyan mindkét fiút szinte az első perctől fogva megkedveltem, mégis ha választanom kellene, akkor egyértelműen Márkra esne a voksom. Egyrészről azért, mert mivel én is hosszú éveken keresztül súlyfelesleggel küszködtem, teljes mértékben azonosulni tudtam a problémáival, másrészt pedig azért is szerettem meg jobban a fiút, mert elképesztő nagy karakterfejlődésen ment át a srác a történet során, és ez igenis becsülendő dolog. És akkor még a belső tulajdonságairól nem is beszéltem, amelyek alapján bizton állíthatom, hogy Márkot nem lehet nem szeretni. Hihetetlen, hogy az őt ért szörnyűségek ellenére mégis mennyire ártatlan tudott maradni, gondolok itt például arra, hogy nem szereti az obszcén szavakat valamint a barátaival való törődésre is irigylésre méltó.
A Túl szép borítómodellje, Danilo D’Agostino - Ezáltal én így képzeltem el Olivért
Márk mellett Olivér is átesett egy kisebb jellemfejlődésen, ami egyértelműen Márknak köszönhetően tudható be. Míg a regény elején csakis a stílusa illetve beszólásai miatt szimpatizáltam a fiúval, addig ahogy haladtunk előre a történetben - és ezzel együtt rájött, hogy nem minden fekete és fehér - én is egyre jobban megkedveltem már nem csak a stílusa, hanem egészen egyszerűen a személyisége miatt. Bár igazság szerint már akkor a megszerettem az úszóbajnokot, amikor megismerhettük a szüleit, pontosabban az édesanyját. Nagyon kellett ez a kisebb szál a regénybe, hiszen ezáltal értettem meg igazán a cselekedeteit, és ezáltal lett sokkal árnyaltabb a személyisége.
Persze azért akadtak ám mellékszereplők is a könyvben, akik közül egyértelműen Dorina kapott nagyobb teret. Nos, mit mondjak, a kezdeti rokonszenv ellenére a vele történt események után végül egy eléggé megosztó személyiségnek könyveltem el. Természetesen megértem én, hogy miért is viselkedett úgy a legjobb barátjával ahogy, mégis valahogy azt vártam volna, hogy hamarabb észhez kap, és rendezi viszonyát Márkkal. Ez végül megtörtént, és talán jobb is így, hogy pont akkor történt, amikor, ugyanis így talán még reálisabb lett az egész történet. Botondra és Vikire már kevesebb idő jutott, ám ezalatt a kevés idő alatt is sikerült megkedvelnem őket, így örömmel elolvasom majd a második kötetet, ami ahogy már említettem a kettejük történetéről fog majd szólni.
Készült egy előzménynovella is a könyvhöz, melyet itt találsz meg!
Végezetül az utolsó bekezdésben már spoileres leszek.
Őrületesen jó a regény felépítése, imádtam minden egyes mozzanatát, ahogyan Márk és Olivér egyre inkább megismerik egymást, eközben pedig titkon mindketten abban reménykednek, hogy talán több is kialakulhat köztük szimpla barátságnál. Ahogy azt már korában szóba került, Márk karakterfejlődése csodálatos. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy leküzdje azokat a magával szemben felállított rossz tulajdonságokat, amik a társadalom kapcsán tudatosultak benne, és bár még a könyv végén sem sikerült maradéktalanul megnyílnia, ettől függetlenül egyértelműen jó úton halad ahhoz, hogy végül elérje a célját. A maga köré épített várfal nagy része bizony már megrepedezett, Olivér és a barátai segítségével pedig ez a folyamat szerencsére nem fog leállni.
Értékelés: 10/10.
Egy ilyen kritika után szerintem senkit sem lep meg, hogy maximális pontszámmal illetem meg a könyvet. Tudom, sokszor mondják azt, hogy a belső sokkal fontosabb a külsőnél, ám ezen sokszor csak legyintettem, hiszen az emberek sajnos sokszor vannak tele előítéletekkel. A Túl szép azonban számomra egyértelműen bebizonyítja azt, hogy ennek a mondásnak igenis van valóságalapja, amit külön köszönök. Én tehát új kedvencet avattam, és azt már most előre kimerem jelenteni, hogy idén még biztosan kezembe fogom venni a könyvet. :)
Kinek ajánlom elolvasásra?
Őszintén szólva én szerintem bárki nyugodt szívvel a kezei közé vehetné a könyvet, már csak a fontos üzenete miatt is, azonban tisztában vagyok vele, hogy mivel ez mégiscsak egy LMBT témájú könyv, így azok az olvasók vannak előnyben, akiket nem riaszt el a téma.
Kíváncsi lettél? Rendeld meg itt!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése