Nem is tudom, hogy mit írjak a pilot kapcsán.
A Scream Queens stílusából ítélve alapvetően egy olyan sorozat, amely egyébként engem nem igazán érdekel, ám a Glee kreátorai illetve a zseniális színészek és színésznők miatt, na meg az ütős promóciónak köszönhetően egyértelmű volt, hogy a pilotba benevezek. Nos, tegnap délután sikerült is megnéznem az első részt, ám a látottak alapján eléggé kavarodnak most bennem a gondolatok, ugyanis egyelőre nem tudom egyelőre megítélni, hogy tetszett-e az egész vagy sem...
Az alapsztori alapján sokkal inkább egy jól működő filmként tudnám elképzelni ezt a koncepciót, mint sorozatként. Adott egy egyetem, ahol az egyik diákegyesületnél, pontosabban Kappa Kappa Tau-nál egy ördögnek öltözött ismeretlen hirtelen gyilkolászásba kezd, mindemellett pedig a lányoknak el kell viselniük a campus igazgatónője általi cseszegetéseket, valamint a csapaton belül is erősen megy a rivalizálás a régi és az új tagok között.
Spoileresen folytatom a továbbiakban.
Ahogy a bevezetőben is említettem már, a pilot erősen kétértelmű volt, hiszen amíg egyes jelenetek és karakterek elképesztő hülyeségei rettenetesen lehúzták a színvonalt, addig az erős színészi játék és a többi érdekes karakter javítottak a helyzeten. De, ahogy az lenni szokott, kezdjük a jóval. Vagyis megpróbálom külön választani a jót és a rosszat, ami kicsit nehézkes lesz, hiszen egy karakteren belül mindkét állapotot átéltem...
Először is, nagyon örülök, amiért Emma Roberts egy ilyen kaliberű, erős karaktert kapott, aki ugyan néha naivnak tűnik, ám a kávézós Chanel és Grace közös jelenetben megmutatta, hogy egyáltalán nem a borító alapján kell ítélni. A pasija melletti viselkedése miatt viszont haragszok ám, nem kellene ennyire megalázkodnia, legalábbis szerintem. A többi karakterről most nem szeretnék túlzottan nyilatkozni, majdnem mindenkinek megvan a maga erőssége, remélem Lea Michele karaktere a folytatásban nagyobb teret kap majd. És persze ne feledkezzünk meg Chanel kvázi klónjairól sem, kíváncsi vagyok mennyire mutatják majd meg az egyéniségüket.
És akkor most jöjjön a fekete leves. A legtöbb problémám sajnos a csodálatos Jamie Lee Curtis által megformált Cathy Mush igazgatónővel volt, ugyanis a tulajdonságait nézve feltűnően hasonló volt a Glee-beli Sue-hoz, aki ugyebár hosszabb távon meglehetősen negatív irányba terelte a sorozatot, reméljük, hogy itt nem ez lesz a helyzet.
Értékelés: 7/10.
Mindent összevetve nem volt rossz ez kezdésnek, ám a látottak alapján lövésem sincs, hogy vajon milyen irányban megy majd tovább a sorozat: a gyilkolások lesznek előterében, vagy inkább a karakterek életének fejlődése? Egyelőre biztosan maradok a folytatásra, aztán meglátjuk, hogy majd hogyan alakul az egész. Ha csak a gyilkolás lesz a fő mozgatórugó és a karakterek tele lesznek kétes cselekedetekkel, akkor bizony kasza lesz a vége Glee alkotói ide vagy oda.
Az alapsztori alapján sokkal inkább egy jól működő filmként tudnám elképzelni ezt a koncepciót, mint sorozatként. Adott egy egyetem, ahol az egyik diákegyesületnél, pontosabban Kappa Kappa Tau-nál egy ördögnek öltözött ismeretlen hirtelen gyilkolászásba kezd, mindemellett pedig a lányoknak el kell viselniük a campus igazgatónője általi cseszegetéseket, valamint a csapaton belül is erősen megy a rivalizálás a régi és az új tagok között.
Spoileresen folytatom a továbbiakban.
Ahogy a bevezetőben is említettem már, a pilot erősen kétértelmű volt, hiszen amíg egyes jelenetek és karakterek elképesztő hülyeségei rettenetesen lehúzták a színvonalt, addig az erős színészi játék és a többi érdekes karakter javítottak a helyzeten. De, ahogy az lenni szokott, kezdjük a jóval. Vagyis megpróbálom külön választani a jót és a rosszat, ami kicsit nehézkes lesz, hiszen egy karakteren belül mindkét állapotot átéltem...
Először is, nagyon örülök, amiért Emma Roberts egy ilyen kaliberű, erős karaktert kapott, aki ugyan néha naivnak tűnik, ám a kávézós Chanel és Grace közös jelenetben megmutatta, hogy egyáltalán nem a borító alapján kell ítélni. A pasija melletti viselkedése miatt viszont haragszok ám, nem kellene ennyire megalázkodnia, legalábbis szerintem. A többi karakterről most nem szeretnék túlzottan nyilatkozni, majdnem mindenkinek megvan a maga erőssége, remélem Lea Michele karaktere a folytatásban nagyobb teret kap majd. És persze ne feledkezzünk meg Chanel kvázi klónjairól sem, kíváncsi vagyok mennyire mutatják majd meg az egyéniségüket.
És akkor most jöjjön a fekete leves. A legtöbb problémám sajnos a csodálatos Jamie Lee Curtis által megformált Cathy Mush igazgatónővel volt, ugyanis a tulajdonságait nézve feltűnően hasonló volt a Glee-beli Sue-hoz, aki ugyebár hosszabb távon meglehetősen negatív irányba terelte a sorozatot, reméljük, hogy itt nem ez lesz a helyzet.
Értékelés: 7/10.
Mindent összevetve nem volt rossz ez kezdésnek, ám a látottak alapján lövésem sincs, hogy vajon milyen irányban megy majd tovább a sorozat: a gyilkolások lesznek előterében, vagy inkább a karakterek életének fejlődése? Egyelőre biztosan maradok a folytatásra, aztán meglátjuk, hogy majd hogyan alakul az egész. Ha csak a gyilkolás lesz a fő mozgatórugó és a karakterek tele lesznek kétes cselekedetekkel, akkor bizony kasza lesz a vége Glee alkotói ide vagy oda.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése