Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a könyvről!
Pár héttel ezelőtt, amikor úgy döntöttem, jó lenne ismét előtérbe helyezni a könyvolvasást, Tibi ajánlásával belevágtam az Eleanor & Park-ba, és bizony már az első fejezet megfogott, olyannyira, hogy bár az összes szabadidőmet "rááldoztam", de röpke két nap alatt a végére is értem. Anélkül, hogy spoileres lennék, azt már most elárulhatom: egyáltalán nem bántam meg, amiért esélyt adtam eme csodálatos regénynek!
Igazság szerint engem már az alapsztorival megvettek, hiszen sosem titkoltam azt, mennyire szeretem a múltban játszódó filmeket/sorozatokat, Rainbow Rowell munkája után pedig nagyon úgy tűnik, hogy ez a koncepció könyvben is nagyon jól működik. Ha mindez nem lenne elég, még igen komoly témákat is feldolgoz a könyv, amelyek közül a legtöbb Elenaor-on keresztül mutatkozik be, de azért Park sem mondható teljesen átlagos kamasz fiúnak, a származásának köszönhetően.
De nézzük is bővebben, pontosan miről is szól az Eleanor & Park?
Nos, Eleanor egy igencsak szerény családból származik, ráadásul a testalkata sem olyan, mint a többi vele egykorú lányoké, mindemellett még új is az iskolában, hiszen több hónapra kénytelen volt elszakadni testvéreitől a velejéig romlott nevelőapja miatt... Természetesen, ahogy az az ilyen esetekben várható, az iskola tanulói egyből rászállnak szegény lányra, elsőként egyedül a csendes és kicsit visszahúzódó Park mutat némi kedvességet azzal, hogy szabaddá teszi a mellette lévő helyet az iskolabuszon, így az év további részébe legalább emiatt nem kellett aggódnia Eleanor-nak. Az idő elteltével mindkét fél elkezd érdeklődi a másik után, míg végül egymásba nem szeretnek, ám nem könnyíti meg helyzetüket Eleanor családja...
Nagyon bejött az, ahogyan a könyv végig építkezett. Mindig kicsit többet és többet tudtunk meg Eleanor-ról és Park-ról, illetve a családjukról, ami alapján egyre inkább beigazolódott az a tény, mennyire is különböznek az átlagostól. Kezdjük is Park-al: a srác elsősorban a családja, és ezzel együtt a származása miatt nem lehetett könnyű számára, főleg ha azt nézzük, hogy a '80-as években járunk, ám végül mégiscsak sikerült úgymond beilleszkednie a többiekhez. És ezt csak tetőzi, amiért sokkal több ázsiai tulajdonságot örökölt külsőleg, mint az öccse, amivel persze nincs kibékülve, ez pedig kihat a viselkedésére is. Nagyon becsülöm a fiúban azt, amiért másképp áll a dolgokhoz, mint a legtöbben, ez alatt pedig azt értem, hogy nem csak az érdekli, ami a többséget is, és viszonylag bátran mer nyitni az ismeretlen, vagyis jelen esetben Eleanor felé.
Bár Park is érdekes és szerethető karakter, Eleanor-t egyértelműen hamarabb és jobban megszerettem. Elképesztő mennyi mindent kellett kellett elviselnie, mind otthon mind pedig az iskolában, valóban irigylésre méltó és egyben követendő is a lány reagálása a különböző helyzetekben. Eleanor személyisége tele van kettősségekkel, hiszen míg az osztálytársainak az erős és határozott énjét mutatta, addig otthon bizony már nem lehetett ennyire karakán, a nevelőapja mellett. Mindezek az ellentétek nekem nagyon bejöttek, azért pedig igazán hálás vagyok az írónőnek, amiért ilyen kemény témát dolgozott fel, mégsem volt teljes egészében negatív hangvételű a könyv, főképp Park és Eleanor kapcsolata miatt.
Figyelem! Ezentúl a cselekmény értékelését Spoileresen folytatom tovább!
Személy szerint rettenetesen elítélem a családon belüli erőszakot, sajnos sokszor hallani erről a televízióban. Belegondolni is szörnyű, mi mindent élhet át az a gyerek, vagy akár felnőtt is, aki ilyen családban él... A könyv szerintem mindvégig realista volt, teljes mértékben megértettem, amiért senki sem mert lépni az üggyel kapcsolatban. Már a regény közepétől fogva reménykedtem a pozitív végkifejletben, ami szerencsére meg is történt, hiszen végül Eleanor és családja képes volt otthagyni a rettenetes családapát, ám ennek az az ára volt, hogy mivel másik városba költözött, ezért a lánynak szakítania kellett a fiúval, amitől csak még hitelesebb lett az egész...
Értékelés: 10/10.
Ez a könyv minden szempontból egy tökéletes alkotás. Nem kell megijedni a cím miatt, hiszen elsősorban nem egy szerelmi regény, vagyis egyrészt valóban megtalálható benne a romantika, másrészt viszont szerintem nagyobb hangsúlyt fektet abba, hogy a főhősök elérjenek egy bizonyos pontig, és az önelfogadás után, ha kell akkor képesek legyenek megváltoztatni addigi életüket. Éppen ezért én korosztálytól és nemtől függetlenül bárkinek szíves örömest tudom ajánlani a könyvet elolvasásra!
Igazság szerint engem már az alapsztorival megvettek, hiszen sosem titkoltam azt, mennyire szeretem a múltban játszódó filmeket/sorozatokat, Rainbow Rowell munkája után pedig nagyon úgy tűnik, hogy ez a koncepció könyvben is nagyon jól működik. Ha mindez nem lenne elég, még igen komoly témákat is feldolgoz a könyv, amelyek közül a legtöbb Elenaor-on keresztül mutatkozik be, de azért Park sem mondható teljesen átlagos kamasz fiúnak, a származásának köszönhetően.
Nos, Eleanor egy igencsak szerény családból származik, ráadásul a testalkata sem olyan, mint a többi vele egykorú lányoké, mindemellett még új is az iskolában, hiszen több hónapra kénytelen volt elszakadni testvéreitől a velejéig romlott nevelőapja miatt... Természetesen, ahogy az az ilyen esetekben várható, az iskola tanulói egyből rászállnak szegény lányra, elsőként egyedül a csendes és kicsit visszahúzódó Park mutat némi kedvességet azzal, hogy szabaddá teszi a mellette lévő helyet az iskolabuszon, így az év további részébe legalább emiatt nem kellett aggódnia Eleanor-nak. Az idő elteltével mindkét fél elkezd érdeklődi a másik után, míg végül egymásba nem szeretnek, ám nem könnyíti meg helyzetüket Eleanor családja...
Bár Park is érdekes és szerethető karakter, Eleanor-t egyértelműen hamarabb és jobban megszerettem. Elképesztő mennyi mindent kellett kellett elviselnie, mind otthon mind pedig az iskolában, valóban irigylésre méltó és egyben követendő is a lány reagálása a különböző helyzetekben. Eleanor személyisége tele van kettősségekkel, hiszen míg az osztálytársainak az erős és határozott énjét mutatta, addig otthon bizony már nem lehetett ennyire karakán, a nevelőapja mellett. Mindezek az ellentétek nekem nagyon bejöttek, azért pedig igazán hálás vagyok az írónőnek, amiért ilyen kemény témát dolgozott fel, mégsem volt teljes egészében negatív hangvételű a könyv, főképp Park és Eleanor kapcsolata miatt.
Figyelem! Ezentúl a cselekmény értékelését Spoileresen folytatom tovább!
Személy szerint rettenetesen elítélem a családon belüli erőszakot, sajnos sokszor hallani erről a televízióban. Belegondolni is szörnyű, mi mindent élhet át az a gyerek, vagy akár felnőtt is, aki ilyen családban él... A könyv szerintem mindvégig realista volt, teljes mértékben megértettem, amiért senki sem mert lépni az üggyel kapcsolatban. Már a regény közepétől fogva reménykedtem a pozitív végkifejletben, ami szerencsére meg is történt, hiszen végül Eleanor és családja képes volt otthagyni a rettenetes családapát, ám ennek az az ára volt, hogy mivel másik városba költözött, ezért a lánynak szakítania kellett a fiúval, amitől csak még hitelesebb lett az egész...
Értékelés: 10/10.
Ez a könyv minden szempontból egy tökéletes alkotás. Nem kell megijedni a cím miatt, hiszen elsősorban nem egy szerelmi regény, vagyis egyrészt valóban megtalálható benne a romantika, másrészt viszont szerintem nagyobb hangsúlyt fektet abba, hogy a főhősök elérjenek egy bizonyos pontig, és az önelfogadás után, ha kell akkor képesek legyenek megváltoztatni addigi életüket. Éppen ezért én korosztálytól és nemtől függetlenül bárkinek szíves örömest tudom ajánlani a könyvet elolvasásra!
Kép forrása: muveszetnyelve.blogspot.hu
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése