Legalábbis én nem éreztem túlságosan hatásvadásznak az egészet.
Az RTL legtöbb saját gyártású műsorára igencsak jellemző a feszes vágások által garantált gyors tempó, ez pedig Lilu vadonatúj műsora esetén sem volt másképp, ami egyértelműen pozitívumként fogható fel. Tulajdonképpen nem is csodálkozom azon, hogy a Kedden elrajtolt Keresem a családomat nézték aznap a legtöbben, ha pedig ilyen nézett lesz a további hat adás is, akkor egyértelműen megérte az RTL-nek egy ilyen fajta műfajt is kipróbálni főműsoridőben. Arról pedig nem is szólva, mennyire örülök annak, hogy az az Éjjel-Nappal Budapest után egy ilyen igényes produktum is felkelti a nézők érdeklődését.
Lilu, Máté Kriszta és Hadas Kriszta - Profi csapat dolgozik a műsoron. /Fotó: RTL Sajtóklub/
Az első adásban egyébként két történetet ismerhettünk meg, és ez a folytatásban sem lesz másképp. Először is egy az ikertestévérét kereső asszony történetét ismerhettük meg, akinek bizony nem volt könnyű gyerekkora, mégis próbál az élethez pozitívan hozzáállni. Ezt követően pedig egy olyan hölgy kérte Lilu és a stáb segítségét, aki rég nem látott féltestvérével szeretett volna ismét találkozni. Végül mindkét történetnek pozitív vége lett, hiszen Liluéknak sikerült egyesíteni a családtagokat, az oldalukon található képek alapján pedig egyesek a találkozást követően rendszeresen tartják egymással a kapcsolatot, ezáltal pedig még reálisabb lett az egész.
Ahogy már a bevezetőben is említettem, a vágásoknak köszönhetően mindenből pont annyit kaptunk, amennyit kellett, azaz nem ment el sok idő a kereső családtag történetével, sem a keresendő tag keresésével, sem pedig a szembesítéssel. A nyomozás közben a készítők a tájakra is fektetettek némi hangsúlyt, amivel semmi kifogásom sincs, hiszen ezáltal még színesebb lett az egész.
Az ikertestvérét kereső asszony története.
Bevallom őszintén, már csak maga a műfaj miatt is sok sírásra számítottam, ehhez képest nem volt túl sok - legalábbis az első adásban - ami nem feltétlenül baj, hiszen minden ember másképp reagál ilyen helyzetekben. Nem tudom, hogy miért, de néha-néha megszólalt bennem a kisördög, hogy mi van ha az egész csak kamu, és kvázi amatőr színészeket alkalmazott a csatorna, ám én egyelőre bízok Lilu szavaiban, miszerint teljes mértékben minden eset valóságos. Lilu kapcsán pedig sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom írni, de az itt mutatott reakciói alapján kezdek megbarátkozni a személyiségével. Eddig is egy rendkívül profi műsorvezetőnek tartottam őt, azonban személyiségileg nem tudtam vele kibékülni. Most ezen a helyzeten egyértelműen javított a Keresem a családom.
Az első rész tehát nekem eléggé bejött, ettől függetlenül nem hiszem, hogy a további adásokat is megfogom nézni a későbbiekben, elvégre sajnos elég kevés a szabadidőm, azt pedig szívesebben fordítanám minőségi sorozatokra/filmekre vagy akár könyvekre.
A második történet is happy end-el zárult.
